Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor – 17.

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor – 17.

| Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(17.) Ha Sopronról, életem soproni éveiről van szó, akkor még szólnom kell valakiről, aki nem a fizikai jelenlétével vagy a szellemével és a mondataival formálta egyéniségemet, hanem aki nyomasztó hiányával határozta meg, milyenné lettem. Ez apám, Kloss Mátyás, akit korai halála miatt nem ismerhettem meg, és fájdalmas hiányát életem során mindig éreztem. Valahányszor, amikor a sírja előtt állok a Szent Mihály-temetőben, azon töprengek, milyen ember is lehetett ő. A hozzá közel álló barátai, ismerősei, üzlettársai nem nyilatkoztak róla. A második világháborút követő átokverte évtizedekben egyébként sem volt szokás (és ajánlott) a múltról beszélni. Egyetlen kivétel Müllner néni volt (pékségük szállított kenyeret és péksüteményt a Pannónia Szállónak), aki egyszer, amikor az 1945 előtti évekről beszéltünk, visszarévedbe a múltba, azt mondta: „Apád nagyon jó ember volt, túlságosan is jó. Lehet, hogy épp ez okozta korai halálát.”. Ez a két mondat – elhangzása után – kihatott egész későbbi életemre. Azt üzente, igyekeznem kell, hogy én is jó ember legyek. Hogy sikerült-e? Talán. Gyakran eszembe jut Bertold Brecht egyik drámájában elhangzó talányos mondat, hogy „nagy a kísértés a jóra”. Abban reménykedem, talán sikerült e kísértés szellemében élnem. (Folytatjuk.)


Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.

Következő rész

Előző rész

Kapcsolódó cikkek