(12.) Kasichnitz József (1899–1982) jelentős szerepet játszott abban, hogy már nagyon korán érdeklődni kezdtem a képzőművészet, az egyes alkotói folyamatok, a kivitelezés eszközei iránt.

A második világháború után a Sörházdombi-kilátó alatt szerényen berendezett, de szinte meseszerű házacskában lakott feleségével (aki anyai ágon nagynéném volt) és fiával. A meseszerűség különösen télen érvényesült érzékletesen, amikor az akkori nagy havazások a házat és a körülötte álló magas fenyőfákat csillogó fehérséggel borították be. A hétvégeken anyámmal gyakran meglátogattuk őket. Ilyenkor megmutatta, min dolgozik éppen, és egyúttal beszélt az alkotói folyamat műhelytitkairól is.

Például nagyon alaposan beavatott a rézkarckészítés és a nyomtatás folyamatába. A rézkarc akkoriban fontos szerepet játszott a család szerény anyagi létének fenntartásában. Jeles ünnepekre (karácsony, új év, húsvét) soproni motívumokkal díszített levelezőlapokat készített. Ezeket árulta. A bevételből tartották fenn magukat. Ehhez tudni kell, hogy a háború előtt a polgármesteri hivatalban dolgozott, ami később, ’45 után, az új világban nem volt különösebben jó ajánlólevél egyetlen munkahelyen sem. Sehol nem alkalmazták. Így maradt létfenntartásnak a rézkarc, aminek fogásait korábban a helyi mesterektől, mindenekelőtt Sterbenz Károlytól tanulta meg. Sopronról, szeretett szülővárosáról grafikák, ceruzarajzok sokaságát készítette el. Ez utóbbiak közül különösen jelentős az a 78 rajza, ami a bombázások utáni soproni utcákat, tereket örökítette meg az utókornak. Ezzel fontos emlékezeti és kultúrtörténeti munkát végzett.

Kasichnitz József a képzőművészeten kívül rajongott a sportért, a szertornát és a síelést magas szinten művelte. Ma is, ha rá gondolok, arra a téli pillanatra emlékezem, amikor látogatásra érkeztünk a meseszerű házba, ő pedig a porhóban éppen akkor siklott a ház bejárati kerítéséhez, kipirultan, mélyeket lélegezve az Alpokalja friss levegőjéből.

(Folytatjuk.)

Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.

Következő rész

Előző rész