Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Vezeklő karmelita nővérek
Az utolsó bánfalvi perjelnő, Lindenblatt Margit, Erzsébet anya

Vezeklő karmelita nővérek

| Pluzsik Tamás | Panoráma

A kommunista államhatalom 70 évvel ezelőtt, 1950-ben oszlatta fel a szerzetesrendeket, így a sopronbánfalvi karmelita nővéreket is. A 23 nővért a Tiszántúlra internálták, az utolsó perjelnő viszont visszatért Sopronba.

A szerzetesrendek feloszlatásáról, a soproni domonkosok történetéről már írtunk lapunkban (Fegyverekkel a rózsafüzér ellen, Soproni Téma, 2020. június 24.). De nem ők voltak az egyetlen soproni szerzetesrend, a sopronbánfalvi pálos kolostorban 1891-től működött a sarutlan karmelita nővérek apácakolostora. A ház alapítója gróf Esterházy Móric özvegye, Lobkowitz Polixénia hercegnő (1830–1913) volt, aki férje halála után tett karmelita örökfogadalmat. A bánfalvi kolostor első perjelnője Mária Aloisia Josefa nővér volt. Több mint fél évszázadig élték a maguk szigorú, vezeklő életét a kolostorban a karmelita nővérek. Az első intő jel 1948 karácsonyán Mindszenthy bíboros letartóztatása volt, majd megjelent a Magyar Dolgozók Pártja határozata: „El vagyunk szánva arra, hogy … a klerikális reakciót is fölszámoljuk.”. 

Kádár János belügyminiszter utasítására 1950. június 18-ról 19-re virradó éjjel a bánfalvi karmelita rendet is feloszlatták, és a kolostorban élő 23 nővért egy tiszántúli internálótáborba vitték. A kiürített rendházat az ÁVH „őrizetére” bízták. A kitelepítettek között volt a soproni közösség utolsó perjelnője, Lindenblatt Margit, Erzsébet anya is. Ő, amint lehetett, visszatért Sopronba, és Meggyesi Schwartz Eugénia Bolyai utcában lévő házában húzta meg magát. A rendkívül zárkózottan élő nővér élete 80. évében, 1976 tavaszán hunyt el. Ő volt az utolsó karmelita nővér, akit a bánfalvi templom altemplomában Kövér Imre plébános csendben eltemetett.

Az egykori kolostorépületben az apácák eltávolítása után szocioterápiás otthon működött, majd sokáig lakatlan volt, aztán magántulajdonba került, jelenleg pedig az Eszterháza-központ kezelésében szállodaként üzemel. A karmelita nővérek közösségi élete 1991. november 10-én indult újra egy pécsi kolostorban. 

A pálos kolostor: Sopron városa 1482. július 15-én, a Szent Farkas-kápolna helyén pálos rendházat és templomot alapított. A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka ma is megcsodálható, míg a földszintes középkori kolostorépületből csak töredékek maradtak fenn. 1532-ben az állandó török fenyegetés hatására a szerzetesek Bécsújhelyre menekültek. A kolostort a török felégette, az épületek romba dőltek. A kolostort 1610–1648 között építették újjá, ekkor nyerte el mai formáját. 1728-ban tűz pusztított az épületben és az ezt követő helyreállítás során még díszesebbé varázsolták a belső tereket. II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet több más renddel egyetemben.

Kapcsolódó cikkek

Petárdázni tilos!

Petárdázni tilos!

2019. 12. 18. | Cziráki Viktória

December 31. közeledtével megnő az érdeklődés a tűzijátékok iránt, és elkezdődik a tanakodás, hogy milyen fény- és hangjátékkal kellene feldobni a bulit. A petárdázás továbbra is tilos.

Sopron neve jól cseng

Sopron neve jól cseng

2019. 12. 18. | P. Horváth László

Sopronnak is fel kell készülnie a turizmusban zajló változásokra: az emberek ma már élményekre vágynak, szeretnének mindent egy helyen megkapni. A város és térsége adottságai jók, ezeket kell kihasználni.