Sopronban több mint háromszáz kilométer hosszan kanyarog a szennyvízcsatorna-hálózat. A vezetékek keresztül-kasul behálózzák a várost, hogy aztán rajtuk keresztül megérkezzen a szennyvíz a 84-es főút mellett található tisztítótelepre.

– A szennyvíztisztító kapacitása naponta huszonegy ezer köbméter, de csak mintegy tizenöt ezer köbméter szennyvíz folyik be – közölte a helyszínen Mészáros Imre telepvezető. – A „koszos” víz két főgyűjtő vezetéken érkezik meg, itt lehetőség szerint minden kisebb-nagyobb, nem oda való tárgyat kiszűrnek a berendezések. Az elmúlt időszakban találtunk már régi papírpénzt, személyes iratokat, régi rádiót, satut, szerszámokat. Ha beazonosítható a tulajdonos, akkor megpróbáljuk visszajuttatni az elveszett dolgot. Megtörtént, hogy amikor egy személyi igazolványra bukkantunk, értesítettük erről a tulajdonost. Ő azt mondta, két évvel ezelőtt hagyta el valahol az igazolványt, azóta újat csináltatott. Végül engedélyt adott arra, hogy az irányító irodában lévő vitrinben elhelyezzük.

Mészáros Imre, miközben röviden bemutatta a telep működését, azt mondta: az elmúlt években nagyon takarékosak lettek a soproniak, mérések szerint egy ember egy nap átlagosan 117 liter vizet használ fel. Ennél jelentősen nagyobb fogyasztásra méretezték a telepet… A szennyvíz tisztítása mechanikai és biológiai részből áll. A szennyvíz szűrőn és ülepítőmedencéken halad keresztül, majd az előkezelt víz az öt méter mély biológiai medencesorba érkezik meg. Itt baktériumok bontják le az oldott szerves anyagokat, végezetül ülepítés után kerül a már tiszta víz az Ikva patakba. A folyamat egy, másfél napig tart.

A tisztítás melléktermékeként keletkezett iszapot tovább kezelik. Ennek során mintegy 2–2500 köbméter biogáz keletkezik naponta. Ebből áramot termelnek, amely a telep villamosenergia-igényének mintegy felét fedezi. A folyamat legvégén megmaradt iszapot komposztálják, és azt a mezőgazdaságban hasznosítják.

Sopron csatornázottsága országos szinten kiemelkedő: a rákötési arány 97 százalék. A városban egyébként kétfajta hálózat épült ki, az egyikben folyik a szennyvíz, a másikban pedig a csapadék – ez utóbbit tisztítás nélkül vezetik bele az Ikva és a Rák-patakba.

Csatornázás az 1800-as években

A csatornahálózat első elemeit az 1800-as évek végén építették, és ezek egy része még mind a mai napig használatban van. Ilyen csatornák főleg a belváros, a Várkerület alatt húzódnak. A városban a csatornahálózat teljes kiépítése a múlt század 20-as, 30-as éveiben indult el.