– Sopronban nőttem fel, és természetesen az emberben a gyerekkori benyomásai rögzülnek a legmélyebben – kezdte Rakovszky Zsuzsa. – Ugyanabban a lakásban lakom, ahol gyerekkoromban, és bár korábban majdnem harminc évig Pesten éltem, és ott több helyen is laktam, akkoriban is sűrűn jártam haza, mert mindig is ezt éreztem az otthonomnak. A város pedig afféle kiterjesztett otthon: van pár utca és útvonal, amelyik ugyanolyan mélyen ismerős, mint a szülőházam. A Széchenyi tér és a Mátyás király utca, ahová idős rokonokat látogatni jártunk, a mozi, amelytől pár háznyira lakom, a Hátsókapu – Orsolya tér – Fegyvertár és Templom utca útvonal, amerre iskolába jártam, az Erzsébet utca, ahol a sarkon iskola után még megálltunk beszélgetni. És persze a környék, a Lövérek, a Károly-magaslat és a Várhely, a Fáber rét, ahová kirándulni jártunk, az Erzsébet-kert, ahol ősszel vadgesztenyét gyűjtöttem.

Mindemellett az alkotásban is meghatározó helyszín szülővárosa, amelyről így vallott: – Amit írok, az többnyire Sopronban játszódik, még akkor is, ha egy kitalált kisvárosban, mert keveredik benne a fikció és a valóság. Mint ahogy a regényalakok is általában több emberből állnak össze, de közülük általában csak egyiknek az arcát vagy gesztusait látom magam előtt, amikor írok róla, ugyanígy a fiktív helyszínek is voltaképpen soproni utcák vagy terek. Egy kicsit talán az álomra emlékeztet, mert azokban szokott egyszerre több helyszín keveredni.

Rakovszky Zsuzsa fiatalabb korában többet utazott, az elmúlt két évtizedben, amióta újra Sopronban él, legfeljebb napokra megy el valahová. Az utóbbi években járt ugyan külföldön, de mindig csak pár napra, a leghosszabb időt, tíz napot Angliában töltött. A fia fizikus, ott dolgozott pár hétig Oxfordban, és amikor végzett, csatlakozott hozzá, és bejárták az angol vidék egy részét, amelyet addig csak olvasmányokból meg filmekből ismert. Korábban német és osztrák kisvárosokban jártak, meglátása szerint valószínűleg az is Sopron hatása, hogy a nagyvárosoknál sokkal jobban szereti a kisebb településeket.

– Talán a kisvárosokban, mint ahogy Sopronban is, valahogy sokkal elevenebben él a múlt: mintha a régi emberek élete és érzései valahogy megőrződtek volna a falakban. Azt hiszem, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül, a helytörténeti előadásokon mindig zsúfolásig van a terem. Azt hiszem, az emberek szeretik a saját életüket egy folyamatosság részeként érzékelni.

Rakovszky Zsuzsa 1950-ben született Sopronban, az ­ELTE angol–magyar szakán szerzett tanári diplomát, ezt követően az Országos Idegennyelvű Könyvtárban és az ELTE angol tanszékének könyvtárában dolgozott, majd a Helikon könyvkiadó szerkesztője volt.

1986-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Első önálló kötete, a Jóslatok és határidők 1981-ben jelent meg, azóta számos saját verses vagy prózai kötete látott napvilágot, a legfrissebb verseskötete pár hete Délutáni éjszaka címmel.

Első regénye, A kígyó árnyéka kiérdemelte Az év legjobb könyve díjat. Számos elismerésben részesült: Kossuth-díjat, József Attila-díjat és Márai Sándor-díjat is kapott, 2016-ban pedig Sopron Díszpolgára lett.

Tekintse meg kvízünket!