– Sopronban születtem, és a városban éltem le az egész életemet – kezdte Schey Andrásné Farkas Eta. – Az utcákon járva köszönnek és visszaköszönnek az emlékek, eszembe jutnak a valaha ott élt emberek, a hozzájuk kapcsolódó történetek, az épületek regényes múltja, amely rangot ad kopottságuknak. Felismerem hangjukról a templomharangokat. Ha meghallom Becht Rezső nevét, megjelenik lelki szemeim előtt édesapám, akinek például szolgált egykoron vezetői hozzáállásával a Soproni Vasárugyárban. Írásai mind a mai napig lélekemelőek. Felidézem a festőbarátok, többek között Sterbenz Károly, Kasichnitz József és Ringhofer János alakját, akik vasárnaponként a Gyógygödörben kvaterkáztak. Látom magam előtt a Julianeumot, ahol édesanyám áhítattal kulcsolta össze a kezét, felidézem András káplánunk cinkos szemét, aki megengedte, hogy kislányként harangozzak helyette…

Eta számára különösen kedves a Színház utca, ahol ugyan háborús, mégis boldog gyermekéveit töltötte, hálás egykori iskoláinak, felejthetetlen tanárainak, akik meghatározó indíttatást adtak számára az életben. Az egykori randevúk helyszíne, a Hunyadi utcai hattyúszobor is a fiatalságát idézi. Munkahelyei is hozzátartoznak soproniságához. Tartalmas útravalót kapott édesapjától is ezzel kapcsolatban, aki így köszönt el tőle első munkanapja előtt: „Először bizonyíts, aztán ha később elismernek, akkor még inkább bizonyíts!”. Meleg szívvel gondol vissza egykori munkahelyeire, amelyekben nagyon sok tapasztalatot és élményt szerzett. Aki ismeri Etát, jól tudja, a képzőművészet, a kultúra mennyire fontos része életének. Örökké hálás marad azért, hogy a Pannonia Hotel galériájában közel 150 kiállítás szervezésében és megrendezésében vehetett részt, ezeken a tárlatokon a helyi festőművészeken kívül országos és nemzetközi hírű alkotók képeit, szobrait csodálhatták meg a látogatók. Ahogy fogalmazott minderről: – Boldogság volt, amikor egy-egy írót, költőt ülhettünk körül a falakon sorakozó festmények társaságában, vagy amikor az élőzene, alkotók és előadók varázsolták el az összegyűlteket.

Sorozatunk vendége szerint Sopron tele van értékekkel.

– Csodálatosak a múzeumaink, a felújított belvárosunk épületei, a Lövérek, az erdő ezernyi fája, bokra, virága, sétára hívó ösvényei. Otthonom ablakából élvezettel nézem a téli naplementéket a havas háztetők felett, a Károly-kilátó és a tévétorony mögött… Elbűvölőek vizeink is: az Ikva vadregényes kanyargása, ahogy az ódon házak lábait mossa, a Rák-patak csörgedezése a brennbergi völgyben, a Fertő és a hozzá kapcsolódó sok-sok emlék, örök szerelmem marad a nyaraimat megédesítő Tómalom, amely télen is ezer arcát mutatja. Büszkén kísérem minden alkalommal a városba érkező vendégeimet. Ha röviden akarok fogalmazni a várossal kapcsolatban: mi, soproniak méltán mondhatjuk el magunkról: gazdagok vagyunk.

Schey Andrásné 1940-ben született Sopronban, a József Attila Gimnáziumban érettségizett. A Soproni Lakatosárugyárban, majd a későbbi zárgyárban, az Elzettben helyezkedett el, itt dolgozott 37 éven keresztül. Nyugdíjasként a Pannonia Hotel menedzsmentjének adminisztrációs teendőit látta el 17 éven át, ehhez kapcsolódott a szívvel-lélekkel végzett kultúraközvetítő tevékenysége is. A Soproni Füzetek szerkesztője egy évtizede. 

Tekintse meg kvízünket!