– Egy kis faluban születtem Sárvár közelében, már gyermekkoromban vágytam arra, hogy Sopronban éljek – kezdte Farkas Endre. – Több szálon is kötődtem a városhoz: gyerekként többször is nyaraltam az itt élő nagynénimnél, aki csodálatos helyen, a Lövérekben lakott, a nővérem a soproni tanítóképzőbe járt, édesapám pedig a harmincas években itt volt határvadász. Az álmom 1964-ben valósult meg, amikor a Soproni Rendőrkapitányságon helyezkedhettem el bűnügyi nyomozóként, onnantól kezdve harminc esztendőn keresztül szolgálhattam szeretett városom lakóit, a soproniakat. Ha visszagondolok a pályám elejére, akkor egy a maihoz képest jóval csendesebb, zártabb város képe jelenik meg szemeim előtt, ahol rendkívül egyszerű technikai körülmények között kellett a közbiztonságot szolgálnunk, egyetlen motorkerékpár állt az egész osztály rendelkezésére, de sok mindent kárpótolt a minket vezérlő lelkesedés, elszántság, a közösség ereje. Számomra ez a fajta összetartó erő is Sopronhoz kapcsolódik.

A dandártábornoknak kiemelten fontos három évszám és az azokhoz kapcsolható történelmi esemény, amely a hazaszeretetről és a város iránti elköteleződésről is mesél. Az 1921-es népszavazás, az 1946-os kitelepítés időszaka és az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a soproni egyetemisták bátor példamutatása.

Nagy történelmi idők szemtanúja volt saját maga is, minderről így vallott: – A város arca, lelkülete az elmúlt évtizedekben sokat változott, izgalmas volt ezt látni és megélni. Regényt lehetne írni, hogy a közbiztonság szemszögéből milyen változást hoztak a rendszerváltás évei az erősödő bűnözési hullámmal, lopásokkal, rablásokkal és csempészésekkel. Büszke vagyok arra, hogy mindezzel szemben sikerrel vettük fel a harcot, Sopron közbiztonsága országos szinten is kiemelkedő volt.

Szakmai eredményeit olyannyira elismerték, hogy hívták komoly pozícióba a fővárosba is, ám nem is volt kérdés számára, hogy nem enged a csábításnak: – Sopron jelenti a családomat, feleségem, Éva a családsegítő intézet igazgatója volt, példamutató módon végezte a munkáját, miközben összefogta a családunkat. Itt nevelkedett fel két fiam, András és Gábor is, ide kötnek a barátaink, a belváros történelmi utcái, amelyek az elmúlt években nagyon szépen megújultak, a Lövérek gyermekkorba visszarepítő miliője, szeretett hivatásom emlékei. Annak idején sokat utaztam Budapestre a munkámból kifolyólag, és amikor elmondtam, hogy Sopronból érkeztem, mindenkinek felcsillant a szeme a város nevének hallatán. Gyermekként nagyon vágytam arra, hogy Sopronban élhessek, most visszanézve az elmúlt évtizedekre azt mondhatom, örülök, hogy a szívemre hallgattam egykor…

Farkas Endre 1942-ben született Csernelházán, elvégezte a rendőrtiszti akadémiát, majd a rendőrtiszti főiskolát, 1964-ben lett a Soproni Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozója, 1978-ban nevezték ki a bűnügyi osztály vezetőjének és kapitányhelyettesnek, majd 1989-ben a rendőrkapitányság vezetőjének. A rendszerváltás után, 1990-ben pályáznia kellett a rendőrkapitányi posztra, amelyet megnyert, 1994-es nyugállományba vonulásáig töltötte be ezt a szerepkört. Ekkor nevezte ki a belügyminiszter ezredessé, majd 2022-ben érdemelte ki életpályája elismeréseként a dandártábornoki fokozatot, amelyet a köztársasági elnöktől vett át.

Tekintse meg kvízünket!