https://www.facebook.com/scarbantiaue– Fertődön, pontosabban Süttörön nevelkedtem, a barokk–rokokó kastély árnyékában, ám a nyarakat kisgyermek koromtól Sopronban töltöttem, a város már akkor elvarázsolt – kezdte Török Bernadett. – A József Attila Gimnáziumban tanultam tovább, kollégiumban laktam, ami korán önállóságra nevelt. Középiskolásként éreztem meg igazán Sopron történelmi levegőjét, emberléptékűségét, arányait, csöndességét. A város művészeti kincseinek megismerésében rendkívül nagy hatással volt rám a rajztanárom, M. Lándori Angéla, vagy ahogy mindenki hívta: „Guszti néni”. Hetente jártam a Mende család műtermébe rajzolni, festeni. Izgalmas volt a Mühl család Bécsi utcai házába bemenni, majd a poncichter udvaron át egy épület lépcsősorán feljutni a különleges kertbe, ahol Sopron panorámája tárulkozott ki előttem. Pedagógus pályám is Sopronban teljesedett ki. Közel negyven éven át tanítottam, kezdetben a Lackner Kristóf Általános Iskolában, majd a Széchenyi-gimnáziumban. Számos rajzórát tartottam a belváros ódon utcáiban, rajzoltuk a barokk kapukat, megfigyeltük a házak stílusjegyeit. Karnyújtásnyira voltak a galériák, a Lábasház, a Festőterem, a Soproni Horváth József kiállítás. Az egykor itt alkotó hatalmas művészek megismertetése mellett a kortárs művészet rejtelmeibe is be tudtam vezetni a diákokat a kiállítótermekben tartott tanórákkal.

Sorozatunk vendége számára festőművészként is Sopron az ihletadó város. Számos kedves helyszíne van, különösen közel áll a szívéhez a Virágvölgy és környéke. Szívesen időzik egyedül egy-egy természetközeli helyen, gyűjti az inspiráló élményeket, töltekezik a látvánnyal. Erdőábrázolásaival ugyanúgy vall Sopron szeretetéről, mintha a várost örökítené meg. Nem tud elfogultság nélkül mesélni mind arról, amit a városnak és környékének köszönhet.

– Minden évszakban meg kell néznem a titkos helyeimet: a tisztásokat, vadleseket, a fenyveseket, bükkösöket, a gyertyánerdőket, a csordogáló patakokat – folytatta Török Bernadett. – A Kis-Tómalomnál, a Nádas soron figyelem az élet sarjadását, a tónál a tükröződéseket, a horgászstégek csalogató panorámáját. Sopron jelenti az életemben, a pályámon a kiindulást és a megtartó erőt. Minden élethelyzetben élvezem és értékelem, amit a város ad. A Lacknerban, a lakótelepi környezetben is megláttam a szépet, azt a fajta összetartást, amit az ottani közösség adott. Egészen más élmények értek, amikor a belvárosban dolgoztam. Peregnek a szemem előtt a képek, amikor a múltat idézem fel. A pedagógiai pályámhoz és az alkotáshoz fűződő számos emlék közül az egyik legmeghatározóbb számomra az volt, amikor a Széchenyi-gimnázium tíz művésztanárának képeit állították ki másfél évvel ezelőtt a Munkácsy teremben, és az én festményeim is helyet kaptak a tárlaton. Ez csodaszép lezárása volt a tanári pályámnak.

Török Bernadett 1949-ben született, Fertődön nevelkedett. A szegedi Juhász Gyula Főiskola magyar–rajz szakos tanáraként diplomázott. Néhány évig tanított Szentesen, tanári pályája Sopronban teljesedett ki. 1994 óta alkotótáborok művészeti vezetője, tanára. A Soproni Képzőművészeti Társaságnak 1994 óta tagja, 2004-től 2012-ig alelnökként vett részt a munkában. Tíz egyéni tárlaton és számos kollektív kiállításon tekinthették meg festményeit a látogatók. 2002-ben a megyei őszi tárlat díjazottja lett. Legnagyobb álma egy a pályáját összegző önálló kiállítás megvalósítása.

Tekintse meg kvízünket!