– A napokban töltöttem be a 86. életévemet, nagy boldogság számomra, hogy szeretett szülővárosomban ünnepeltem ezt az évfordulót is – kezdte Szemző Gábor. – Abban a városban, amelyhez annyi, de annyi emlék fűz, és amelyben mind a mai napig sok-sok élmény ér. Meghatározó gyermekkori képek jelennek meg lelki szemeim előtt a téma kapcsán, így az egykori villanytelep és környéke, ahol gyerekeskedtem, és szabadon bandázhattunk, vagy az Ibolya réten az óriási füves szabad terület – amelyre később épült a Jereván-lakótelep –, ahol napestig rúgtuk a bőrt. Azok a telek, amikor kisiskolásként óriási hófalak között gyalogoltunk az iskolába. Eszembe jut, hogy életre szóló útravalót és a Sopront jellemző polgári értékeket kaptam gimnazistaként egykori széchenyis tanáraimtól. A sport iránti rajongó szeretetemet példaképemnek, a Mesternek, Krasznai Ferenc tanár úrnak köszönhetem.

Sopron a biztonságot adja Szemző Gábornak, ahogy fogalmazott: – Úgy nyújtja évtizedeken átívelve az állandóság, a nyugalom, az otthonosság érzését szülővárosom, hogy közben folyamatosan megújul, szépül és fejlődik.

Feltölti, ha a megújult belváros utcáin sétálhat, ha betérhet szeretett alma matere, a Széchenyi-gimnázium falai közé, ahol mindig nagy élményként éli meg az öregdiákokkal a találkozásokat. Kiváltságnak tekinti, hogy „karnyújtásnyira” van az erdő, ami kiválóan alkalmas akár egy-egy üdítő sétára vagy hosszabb túrára, futásra. A sport élete meghatározó eleme, talán ennek is köszönheti, hogy mind a mai napig irigylésre méltóan friss és energikus. Rendszeresen teniszezik, amely nem csupán a mozgás örömét, de barátságokat is hozott számára. Hálás azért, hogy rendszeres úszóként a megszépült, megújult Lőver uszodában róhatja a köröket, kosárlabda-kedvelőként pedig nívós mérkőzéseken szurkolhat, de örömmel jár hangversenyekre is. Meglátása szerint, ha valaki Sopronban akár kulturális, akár sport, akár természetközeli élményekre vágyik, a lehető legjobb helyet választotta.

Szemző Gábor 1939-ben született Sopronban. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd a sopronkőhidai börtön textilüzemében helyezkedett el, a ruhaipari részleg fődiszpécsereként ment nyugdíjba. 1992-től 1996-ig a Soproni Kosárlabda Club elnöke, majd szakmai igazgatója volt, a Széchenyi Gimnázium Öregdiákok Társaságának az elnöke. Felesége, Höller Lujza a Soproni Ruhagyárban volt modellszerkesztő, 2020-ban hunyt el. Eszter lánya az Ágfalvi Váci Mihály Általános Iskolában történelemtanár. Sopron sportjáért végzett munkájáért 2023-ban Sopronért Emlékérem kitüntetést kapott. 

Tekintse meg kvízünket!