– Már a gyermekkori emlékek is Sopronhoz kötnek – kezdte Iváncsics Zoltán. – Öten voltunk testvérek, a szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, édesapám a termelőszövetkezetnél szőlészként dolgozott, volt egy kis saját földterülete is, és bizony minket, gyerekeket is kivittek nyáron a szőlőbe dolgozni. Nem nagyon örültünk neki, akkor még el sem hittem volna, hogy valaha én is szőlész–borász leszek. Nagyszerű segítőm mindebben kertészmérnök feleségem, Zsuzsa, aki a mikrobiológia remek ismerője. Sopronnak és környékének sok-sok értéke van: a műemléki környezete, a szép, erdős részei, de ezek közé tartozik a földrajzi fekvéséből és az éghajlati hatásokból adódó különleges klímája is, amely kedvező a szőlő- és bortermelés számára. Nehéz szóban elmondani, hogy mit érez az ember, amikor egy-egy hajnali órán a szőlőbe menet megáll az autóval, és ráfeledkezik az eléje táruló csodálatos panorámára: a lankás szőlőültetvények mögött felbukkanó Fertő tó látványára.

Ahogy erről beszélgetünk, megakad a szemem egy különleges óriás fahordón, amelyet míves fafaragással az imént említett látkép díszít, egy fiatal fafaragóművész munkája. A pince minden kis szeglete a szülőföld iránti elkötelezettségről mesél. A sok-sok oklevél, érem, serleg közül a város és a régió elismerései a legkedvesebbek, bár Iváncsics Zoltán minderről szerényen mesél. Aki ismeri sorozatunk vendégét, jól tudja, nem a szavak embere, ugyanakkor igazi közösségi ember. Nagyon fontosnak tartja, hogy a Soproni borvidék termelői ismerjék egymást, és közös rendezvényeken együtt mutathassák meg az értékeiket. Rendszeres résztvevője a borünnepeknek és a szüreti napoknak, nagyon szeret a soproniakkal találkozni, beszélgetni ezeken az ünnepeken, illetve a pincéjében tartott borkóstolókon is. Sopron számára a biztonságot adó életteret jelenti, ahol napi szinten találkozhat fiával és lányával, három unokájával. 

Iváncsics Zoltán 1949-ben született Sopronban, az egykori „zöldkeriben” szerzett könyvelő, tervező és statisztikus szakképesítést, majd a gyöngyösi mezőgazdasági főiskolán elvégezte a szőlész–borász szakirányt, később üzemmérnökként is diplomázott. Tanulmányai befejeztével a soproni állami gazdaságnál helyezkedett el, a rendszerváltás után munkatársaival megalapította a Sop-Vin Kft.-t, és emellett beindította saját vállalkozását is. Boraival nagyon sok hazai és nemzetközi elismerést érdemelt ki az elmúlt évtizedekben, a város iránti elkötelezettségéért Sopronért Emlékéremben részesült.

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!