– Édesapám, dr. Ormos Károly volt a közel százfős évfolyam valétaelnöke, aki bányamérnöki diplomájának megszerzése előtt már jogi diplomát is szerzett, ugyanis bányajoggal szeretett volna foglalkozni – mesélte a találkozó egyik szervezője, dr. Ormos Tamás, aki maga is okleveles bányamérnök, a Miskolci Egyetem professzora. Mint mondta: a szűkebb családból többen is édesapja nyomdokába léptek, ha összejön az Ormos család, hatan köszönnek „Jó szerencsét”-tel.

– Nagyon összetartó évfolyam volt édesapáméké, függetlenül attól, hogy, hogy ki, melyik karon végzett – folytatta dr. Halász Katalin reumatológus főorvos, akinek az édesapja, a magyar erdészet egyik kiemelkedő alakja, Halász Aladár Bedő Albert-díjas erdőmérnök is ebben az évfolyamban végzett. – A találkozókon persze mentek a zrikák, amikor például a szakestélyen az erdészek úgy köszöntötték a résztvevőket, hogy „tisztelt uraim és vaskohászok”, akkor senki nem sértődött meg, mindenki csak nevetett az ugratáson. Ahogy aztán nagyobbak lettünk, a szülők magukkal vittek bennünket, gyerekeket is a találkozóikra, talán azt is mondhatom, hogy rajtuk keresztül belenőttünk a selmeci hagyományokba.

A találkozó része volt, hogy az egyetem főépületében megtekintették az évfolyam tablóját, majd ezt követően a botanikus kertben felkeresték szüleik egykori professzorainak szobrait. A találkozó záróakkordjaként egy emléktáblát is elhelyeztek a görbehalmi bányászati múzeumban.