Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Régi idők karácsonya

Dr. Varga Mária és dr. Szabadhegyi Győző ünnepi emlékei

Régi idők karácsonya

| Köves Andrea | Panoráma

Ki ne emlékezne arra, hogy gyermekként milyen repeső szívvel várta a szentestét? Így van ezzel dr. Varga Mária, a Sopronért Emlékérem kitüntetettje, valamint dr. Szabadhegyi Győző, a Soproni Egyetem címzetes docense is.

A nagy fenyőfa alatt  

– Az első boldog karácsonyokról a családi elbeszéléseknek köszönhetően maradtak fent emlékeim, köztük az a kis történet, amikor a nagyapám által készített kisautóval sikeresen feldöntöttem a karácsonyfát – mesélte az egykori egyetemisták körében nagy tiszteletnek örvendő oktató. – Meleg szívvel emlékszem a régi szép karácsonyokra, ez alól kivétel az 1944-es ünnep, amikor ötéves voltam. Ekkoriban Budán egy távoli rokon lakásában húztuk meg magunkat, és a szőnyegbombázások szétrombolták ideiglenes otthonunkat.

Dr. Szabadhegyi Győző számára a legszebb ünnepek azok voltak, amelyeket 8 és 18 éves kora között egy Pest környéki kisvárosban a családja körében tölthetett. A tágas szobákat először fűrészporos kályhával, majd cserépkályhával próbálták kifűteni: a két fiútestvér mind a fűrészporos hordó megtöltéséből, mind a tűzifa-hasogatásból kivette a részét. Takarékoskodniuk kellett, így a lakásban 19 foknál soha sem volt melegebb.

– A fenyőfánk mindig nagyon magas, csodaszép volt, hiszen édesapám az erdőgazdaságnál dolgozott – idézte fel dr. Szabadhegyi Győző. – A szaloncukrokhoz mi vágtuk a papírokat, és a cukrot melaszból készült, rétesszerű lapos terítékből vágtuk ki. Bár az íze nem hasonlított a maihoz, de nekünk mégis kedves volt. A nagy pillanat eljövetele előtt próbáltuk kilesni a szerény ajándékokat és a feldíszített fát. Csengőszóra vonultunk be, körbeálltuk a fát, közösen énekeltünk, apukám vitte a prímet. Az ajándékok bontogatása után jöhetett az ünnepi vacsora, amely szinte mindig hal volt, de mi, gyerekek nem ettük annyira lelkesen. Szegény ponty már vagy két napja a fürdőkádban úszkált, és bizony összeszorult a szívünk, amikor láttuk, hogy pokrócba csomagolva kapott a fejére egy nagy ütést. Vacsora után átmentünk édesapám testvérének a családjához, ahol mennyei sütemények vártak ránk. Nagyobbacska korunkban már elmehettünk az éjféli misére is.

Az utóbbi évek karácsonyai is nagyon kedvesek számára: nincs is annál meghittebb, amikor lányai és unokái körbeülik az asztalt, egymás szavába vágva csacsognak, és közben fogy a felesége által sütött finom sütemény.

Marika néni lélekmelengető ünnepei

A karácsony egy gyermek számára maga a varázslat, és csoda marad idősebb korban is, amikor már minden megélt percnek súlya van – vallotta dr. Varga Mária, sokak szeretett Marika nénije.

– Ha a régmúlt karácsonyokra gondolok, egy fotót látok magam előtt: ünnepi ruhácskában áll egy csillogó szemű, várakozással teli négyéves kislány a feldíszített karácsonyfa alatt – kezdte a Sopronért Emlékérem kitüntetettje. – Ez a kicsi lány én vagyok, a fényképet gyakorta nézegetem. A karácsony eszmélésem első pillanatától varázslatos volt. Magam előtt látom a gyertyák fényét, érzem a fenyőfa illatát, a fonott kalács melegét. Emlékszem, hogy özvegy édesanyám mellett sündörögtem a konyhában, együtt főztük az illatos házi szaloncukrot, majd papírba öltöztettük a finomságot. Nagyobbacska koromban már a fa díszítésében is oroszlánrészt vállaltam: került rá a szaloncukron kívül mosolygós mikulásalma, aranyozott dió, toboz és gyertya.

Felnőtt korában különösen emlékezetes volt számára az a szenteste, amikor hároméves kislánya, Zsuzsika, akit örökbe fogadott, megérkezett hozzájuk Győrből az Anyás Csecsemő Intézetből. Mindent megtettek, hogy boldog legyen, ám az első napok, hetek nem voltak egyszerűek: az ismerkedéssel, a bizalom megszerzésével teltek.

Marika néni számára a karácsony ma is varázslatos. Mivel édesanyja halála után az otthon melege már nem a régi, kimegy az utcára: boldogsággal tölti el a hagyományok őrzése, a város karácsonyfája, az adventi koszorú és a fényfüzérek. Messze földön híres a bejglije, mogyorós sütije, karácsonyi csillagai és illatos fonott kalácsa. Jó szívvel süt nemcsak a lányának és az unokájának, hanem a barátainak, kedves ismerőseinek, mert szerencsére azokból bőven akad. Szenteste egy illatos lucfenyővel köszönti a karácsonyt, a fát mikulásalma, toboz, dió, szaloncukor és gyertya díszíti majd, mint egykoron…

Kapcsolódó cikkek