Renner Kálmán nagyapja jó hírű rézmetsző volt Bécsben, hajdan kiállításokon mutatkozott be Berlinben. Édesapja, Renner Gyula réz- és ércműgyáros volt, műhelye Sopronban, az Ikvahídon működött. Kálmán előbb édesapja, a „májszter” mellett volt rézművessegéd, majd gépésztechnikusi végzettsége mellé rézműves mesterlevelet is szerzett. Plasztikai munkásságát domborított reliefek készítésével kezdte, első érmét Josef Haydn halálának 150. évfordulójára, 1959-ben készítette, melyet a párizsi pénzverde is sokszorosításra méltónak ítélt. 1973-ban megyei nívódíjjal tüntették ki, 1991-ben pedig a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete által meghirdetett, „Az év legszebb érme” pályázaton a Széchenyi Istvánt ábrázoló alkotásával első helyezést ért el. Nem sokkal halála előtt ezt nyilatkozta: – A vert érmeim közül erre vagyok talán a legbüszkébb. Munkám során igyekszem a városban az érmek ügyét még jobban képviselni. A kétévente megrendezésre kerülő Országos Érembiennálét (melyet idén nyáron 22. alkalommal rendeznek meg a Lábasházban – a szerk.) mondhatom, hogy én harcoltam ki Sopronnak, ezt tartom a legsikeresebb munkámnak.  

Renner Kálmánnak egyik meghatározó munkája az az emlékérem, melyet 1977-ben, Sopron szabad királyi városi rangra emelésének hétszázadik évfordulójára készített. A szakmai körökben rangos Medál című angol folyóiratban D. Robeon így írt a soproni művészről: „A portréval foglalkozva Rennert az emberi jellem igazi lényege érdekli. Arra törekszik, hogy alakjainak érzelmeit határozott és tiszta, plasztikus eszközökkel ábrázolja.”