Sorozatunk vendége nagyszüleitől, szüleitől meghatározó értékeket kapott, amelyek mentén éli életét. Éppen olyan mélyen elkötelezett családja, szeretett szakmája és szülővárosa iránt.

– Tősgyökeres soproni vagyok, szüleimtől gyermekkoromban azt láttam, hogy még a második világháborút követő nehéz történelmi időszakban is kitartottak Sopron és a soproniságuk mellett, pedig meghurcolták származása miatt édesapámat – kezdte Schneider István. – Ő hitt abban, hogy érdemes a város iránti hűséget megőrizni, mert majd minden jobbra fordul. Ez a minta mélyen meghatározza az én gondolkodásmódomat is. Sopron az a város, ahol családot alapítottam, feleségemmel együtt felnevelhettem fiamat, aki most továbbviszi a vállalkozást, és itt élvezhetem két nagyszerű unokám társaságát. Itt sikerült az életemet meghatározó szakmát, az órásmesterséget megélnem. Pályám kezdetén Budapesten dolgoztam, ahol valószínűleg szép karrier állt volna előttem, mégis hazajöttem, egyrészt édesapám betegsége miatt, másrészt patriótaként hazahúzott a szívem. Annak idején nem volt egyszerű megkapni az iparengedélyt. Először azt mondták, Sopronban van elég órás, nem kell több, ezért Lövőn kezdtem az önálló kisiparosi tevékenységet. Két év múlva, 1972-ben sikerült megnyitni a soproni üzletet, ahová azóta is hálás szívvel járok be.

Schneider István hisz a tevékeny lokálpatriótizmus erejében. Ennek jegyében lépett be az elsők között az 1980-as évek elején újjáalakult Soproni Városszépítő Egyesületbe, illetve a Rotary Club Sopronban is alapítótag, kiemelkedő aktivitása miatt betölthette az elnöki pozíciót. Tagja volt a rendszerváltás után megalakult első soproni képviselő-testületnek, tevékenysége során aktívan segítette a városháza felújítását. Ennek jegyében lemondott a képviselői mandátumáért járó tiszteletdíjáról is a renoválást segítő alapítvány javára.

Sopronban sok kedves helye van, szinte minden kis sarokhoz, épülethez kapcsolódik egy-egy történet, felejthetetlen emlék.

– Boldog vagyok, ha vendégeim érkeznek, és végigkalauzolhatom őket a megújult történelmi belvároson – folytatta Schneider István. – Érdekes „nagy idők szemtanújaként” látni, hogy miképpen alakult a város beépítettsége az évtizedek alatt, még emlékszem arra is, hogy egykor egy kaszárnya állt romos épületekkel a mai József Attila-lakótelep helyén. Nagyon sokat kirándultam, kerékpároztam az erdei utakon, különösen kedves számomra a Károly-kilátó és környéke. Emellett a Fertő tavat kell kiemelnem, amely lehetőséget nyújtott és nyújt nagy szenvedélyemre, a vitorlázásra, amivel a fiamat is sikerült „megfertőznöm”. Soproninak lenni, soproninak maradni számomra lelki felüdülést jelent. 

Schneider István 1948-ban született Sopronban. Győrben szerezte meg az órásmesterség szakmai alapjait, 1972-ben nyitotta meg Erzsébet utcai órásüzletét. Ma már fia vezeti az általa alapított Schneider Óra–Ékszer Kft.-t, ám az üzletbe mind a mai napig bejár. Széles körű a társadalmi szerepvállalása is, tagja a Soproni Városszépítő Egyesületnek és a Rotary Club Sopronnak. A város iránti elkötelezettségéért 2018-ban Sopronért Emlékéremmel tüntették ki. 

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!