„Ez miért nem a falon van?” – vetődött fel a kérdés dr. Bende Attilában, a projekt egyik kezdeményezőjében, amikor társaival egy pakoláskor rábukkant egy 1955-ös tablóra a Soproni Egyetem raktárépületében. – Ez körülbelül öt éve volt. Utána elkezdtük felgöngyölíteni ezt a szálat. Utunk az Erdészeti Múzeumba vitt, ahol sok eredeti tablót mentettek meg az enyészettől, de állapotuk a korábbi viszontagságok miatt leromlott. Ezeket felújítottuk, így 22 eredeti tablót tudtunk visszahozni az alma materbe.

A kezdeményezők azonban nem voltak elégedettek ezzel az eredménnyel. Gőzerővel belefogtak hát a nyomozásba. A projekt révén a kutatóknak az egyetem történetének homályos részleteire is sikerült fényt deríteniük. – Már százas nagyságrendű a beérkezett tablók száma – emelte ki dr. Sági Éva, a Soproni Egyetem levéltárvezetője. – Közintézmények és magánszemélyek egyaránt segítik a kutatásunkat. Gyakran digitális másolatok bővítik a gyűjteményt, ugyanis a tabló ereklye a család számára. Sokan úgy keresnek minket, hogy látják: saját évfolyamuk vagy édesapjuk tablója hiányzik a webes adatbázisunkból, ezért elküldik nekünk. Ez közösségépítő jelleget ad a programunknak. Floridától Washingtonon át Selmecbányáig rengeteg helyről kaptunk tablókat.

Az egyetemen az érdemi munka csak az után kezdődik, hogy a tablók beérkeznek. – Az anyagot restauráljuk, ugyanis sok tabló rossz minőségű – folytatta dr. Bende Attila. – Utána kibogozzuk a műtárggyal kapcsolatos információkat. Nem csupán a névsorok feldolgozásáról van szó. Megfigyeljük az egyenruhákat, a szimbólumrendszert, és fotótörténeti szempontból is megvizsgáljuk a tablókat. Rendkívül ritka az, amikor egy felsőoktatási intézményben 1874-től egészen napjainkig egy csaknem teljes galériát lehet végigkövetni. A tudásanyagot több társszerzővel könyvbe foglaljuk.

A kezdeményezők továbbra is keresik a múlt arcait.