Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Napló a hadifogságból
Horváth Dénes lelkesen gépeli be nagybátyjáék II. világháborús naplóját Fotó: Griechisch Tamás

Sopron vármegyei katonák II. világháborús emlékei

Napló a hadifogságból

| P. Horváth László | Panoráma

Családi költözéskor került elő az a napló, amelyben a Sopron vármegyei katonák a II. világ­háborúban, a hadifogságuk ideje alatt írták le visszaemlékezéseiket. A Sopronban élő Horváth Dénes nagybátyja is köztük volt.

Különleges háborús történet rajzolódik ki abból a naplóból, amelyre a közelmúltban talált rá a Sopronban élő Horváth Dénes. – Édesanyám testvérét, Szakács Lászlót fiatal társaival együtt besorozták, és 1944 decemberében elvitték a németországi frontokra. Sopron, illetve a szomszédos Vas vármegyéből több mint hatvanan voltak – kezdte a visszaemlékezést Horváth Dénes. – 1945 virágvasárnapján azonban Aschaffenburgban amerikai katonák kerítették be őket, és hadifogságba estek, amely alatt nagybátyám vezetésével egy naplót írtak. Mintegy másfél évig tartott ez az időszak, közben több városba áthelyezték őket, voltak Cherbourgban, végül Meindlből érkeztek haza vonattal. Szabadon bocsátásukkor a győri állomáson az őket kísérő amerikaiaktól egy doboz cigarettát kaptak búcsúzóul.

A füzetbe a személyes visszaemlékezések mellett több mint 80 verssel, énekkel jegyezték le a történéseket, érzéseiket, köztük megírták a Fogolyhimnuszt is. Az elfogásuk körülményeit is megörökítették. A magyar katonákat Aschaffenburg térségében 1945 márciusában már hetek óta bombázták. Az ágyúdörgést minden egyes nappal közelebb hallották. A parancsnokuk kiadta, hogy menjenek védőárkot ásni. Március 24-én a fejük felet megjelent egy felderítő repülőgép. Másnap a távolból észrevették közeledni az amerikai páncélosokat, parancsra kiugrottak az árokból, feltartották a kezüket. A harckocsik megálltak, majd egy sorozatot engedtek el a fejük felett. „Azonnal hasra vágódtunk. Ebben a pillanatban kiugráltak a harckocsikból, és magyarul kiáltották oda: na, mi van, megijedtetek? Körbevettek bennünket, az első kérdésük ez volt: Sopron megyeiek vagytok? Nagyrészt igen – hangzott a felelet. Éhesek vagytok? – kérdezték. – Igen, válaszoltuk. – Akkor várnotok kell, mert a konyha lemaradt. Majd elkezdtek csokoládét osztani…” – olvasható a naplóban.

– Az akkori huszonéves fiatalok, akik együtt élték át a háború borzalmait, a szabadulásuk után is elválaszthatatlan barátok maradtak. Segítették egymást. Óriási volt köztük a család- és hazaszeretet – zárta Horváth Dénes, aki azon dolgozik, hogy számítógépre másolja a bejegyzéseket, és azokat rendszerezve megmentse az utókor számára.

Kapcsolódó cikkek