– Nem lenne igazságos, ha ezt a sikert, melyre egyébként nagyon büszke vagyok, teljes egészében magamnak tudnám be, hisz ebben bőven benne van még a nagymamámnak a szellemisége, sőt az effektív munkája is, nem beszélve az édesanyámról és a családomról, akik segítenek abban, hogy ez a kert úgy nézzen ki, ahogy ezen a fotón is, melyet egy verőfényes júliusi reggelen készítettem – mutatta egy valóban impozáns képen Balogh Judit. Ezzel is nyomatékosította, hogy ilyenkor ősszel már nem a legszebb arcát láthatjuk a tómalmi lakóparkban lévő családi házuk kertjének. 

Magát a kertet, amire később a toszkán hangulatot idéző családi ház is épült, közel három évtizeddel ezelőtt vette meg Balogh Judit nagymamája, illetve az édesanyja, és ők kezdték el azt csinosítani, gyümölcsfákkal, örökzöldekkel, bokrokkal és dísznövényekkel beültetni.

– Itt szinte minden fának, bokornak története van, és ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy lett egyre gazdagabb a kert növényvilága is – vezetett körbe a család kis birodalmán a kereskedelemben dolgozó fiatalasszony. – Az első változást a ház építése jelentette, amikor is nagyon meg kellett fontolni minden fa további sorsát, például a cseresznyefához terveztük a házat, a sarokban az a diófa még a nagyira emlékeztet, ezek a tuják, a fenyők pedig már a tudatos kertalakítás részei. Nincs kedvenc növényem, mindegyiket másért szeretem. A futó muskátli egy igazi virágözön, feldobja a ház elejét, a fukszia olyan, mint egy kecses kis fátyol, a rózsáim pedig a klasszikus szépséget sugallják.

Balog Judit az elmúlt öt évben minden alkalommal nevezett a Virágos Sopronért környezetszépítő versenyre, és mindig ott is volt a díjazottak között, az első helyet azonban az idén sikerült először megszereznie.

– Nem fogok a babérjaimon ülni, vannak további terveim, úgy gondolom, hogy jövőre is nevezni fogok. Bár a gyerekeim amikor megtudták, hogy első lettem, egyszerre kiáltottak föl: „Hurrá, akkor jövőre megyünk együtt biciklizni, anyunak nem a kert lesz az első!”.