– Sopronban születtem, így a város egyben gyermekkorom meghatározó helyszíne is volt – kezdte Makkos Ágnes. – Nyolcéves koromig elsősorban a Lövérekhez kötődtem, hiszen a Mikoviny utcában laktunk egy csendes, nyugodt környéken. Élénken él az emlékezetemben, hogy telente szánkóval jöttünk le édesapámmal a hóval borított, kanyargós, meredek Winkler úton. Akkoriban alig volt forgalom ezen a környéken, mindez ma már szinte elképzelhetetlen. Később a forgalmasabb Kossuth utcába költöztünk, amely Sopron más arcát mutatta. Meghatározó maradt számomra az egykori zeneiskola, a nagypolgári Russ-villa épülete, amely csodálatos tereivel máig élénken él az emlékezetemben. Fontos helyszín a Liszt-központ is, idekötnek a zenekari próbák és sok-sok koncert élménye. Szívemhez nagyon közel álló soproni helyszín a barokk építészet egyik remeke, a domonkos templom, ahol 1990 óta vagyok karnagy, és egyben nagyon szeretett koncerthelyszínünk is, illetve a Pedagógusok Soproni Művelődési Háza, amely állandó helyszínt biztosít kóruspróbáinknak.

A karnagy mindig örömmel hallja az ország más részében élő barátaitól, ismerőseitől, hogy Sopront mennyire szép, látnivalókban gazdag településnek tartják, ahol örömmel töltik az idejüket a nem itt élők is. A város szellemi vonzerejét is meghatározónak tartja, meleg szívvel említi, hogy milyen gazdag Sopron kulturális kínálata, amelyről így fogalmazott: – Néha olyan sok tartalmas előadás, koncert, kiállításmegnyitó van egy időben, hogy szinte lehetetlen mindenhova eljutni. Nagy vágyam, hogy a helyi kulturális élet képviselői, szereplői összefogjanak, egyeztessenek egymással egy-egy fellépés, előadás előtt időben, akár fél évre előre, hiszen szerencsére a városban ezeknek a rendezvényeknek igazi törzsközönsége van, akik nyitottak minden lehetőségre.

Sopron az összetartó közösséget is jelenti Makkos Ágnesnek, így a Liszt Ferenc Pedagógus Énekkar nagyszerű, egymást inspiráló tagjait. A kórust nemcsak az éneklés szeretete tartja össze, hanem a sok-sok beszélgetés, a számtalan közösen megélt élmény, az, hogy mindig mindenben számíthatnak egymásra. Ez egy nagyon fontos biztonságérzést is nyújt az életében. Makkos Ágnes szerint, bár a város folyamatosan változik, ám egy-egy séta során, amikor sok-sok ismerős köszönti, vagy éppen van ideje ráfeledkezni egy-egy műemléki épületre, mind a mai napig megéli a jóleső „otthon érzését”.

Makkos Ágnes 1959-ben született Sopronban, a Fáyban érettségizett, majd a szombathelyi tanárképző főiskolán matematika – ének–zene szakos tanárként diplomázott 1982-ben. Négy évig a nagycenki általános iskolában, majd az Erkel Ferenc Általános Iskolában tanított az intézmény megszűnéséig, 2000-től pedig nyugdíjazásáig a Gárdonyi Géza Általános Iskola pedagógusa volt. 1974-től tagja a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak, 1991 óta pedig a Liszt Ferenc Pedagógus Énekkarnak, a kórust 2003 óta vezeti. 2011-ben Sopron Kiváló Pedagógusa díjban részesült, 2022-ben a pedagógus kórusok országos találkozóján Fasang Árpád-díjjal tüntették ki. Miniszteri elismerő oklevelet érdemelt ki karnagyként és a zenekar tagjaként is. 

Tekintse meg kvízünket!