Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Lelkiség és hagyomány
A templom külső felújítását az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek rend fizette, várják őket vissza

Lelkiség és hagyomány

| Bertha Ágnes | Panoráma

Sopronban évszázadok óta békésen megfér egymás mellett több keresztény közösség és templom. Sorozatunkban bemutatjuk a város templomait, történetüket, érdekességeiket, rejtett vagy látható kincseiket, valamint terveiket.

A Szent Imre-plébániához tartozik a Táncsics utcai Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek által építtetett templom, amelyet a hí­­vek szürkék vagy Jézus Szíve-templomként ismernek, noha titulusa megegyezik az or­­so­lyi­tá­ké­val: a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentel­ték fel. A Megváltós Nővérek 1863 májusában érkeztek Bécsből Sopronba, első rendházuk az Új utcában volt. Az árva gyerekek és szegények gondozását, valamint a betegápolást végző rend tagjainak száma olyan gyorsan növekedett, hogy 1867-ben már Simor János győri püspök engedélyezte a novíciák helyi képzését. Annyira sok lány választotta a rendet – volt olyan időszak, hogy 100 felett volt a nő­­vérek és novíciák száma a rendházban –, hogy a 19. század végére Sopron lett a rend anyaháza. A nyugati városrészben vásárolt telken 1886 áprilisában kezdték meg új rendházuk és templomuk építését. A templomot 1887-ben szentelték fel, de önálló lelkészséget csak Apor Vilmos püspök 1945. március 1-jei alapítólevelével állított fel. A háború előtt és alatt tervezték egy Jézus Szívének szentelt templom felépítését, a terv elkészült és az építőanyag is megvolt, az Isten háza azonban mégsem épülhetett fel. 1948-ban az erősödő kommunista hatalom államosította az iskolákat, 1950-ben megszüntette a betegápolás lehetőségét, a nővéreket el­­hurcolták. 

– A nővérek imádságos lelkülete és a Jézus Szíve tisztelet az utolsó soproni nővér 2012-ben bekövetkezett halála óta is él. Ünnepi szentmisét és körmenetet tartunk Jézus Szíve ünnepét követő vasárnap – mondta el Kálmán Imre plébános. – Minden szombati esti mise előtt közös imaórát végzünk. A májusi litániáknak és a reggeli szentmisék előtti közös zsolozsmának erős közösségkovácsoló szerepe van. A nővérek nemcsak lelkiségüket hagyták ránk: mind a mai napig használjuk a liturgikus eszközöket, amelyek még a nő­­vérek keze munkáját őrzik. A hí­­vekkel együtt pedig várjuk vissza a nővéreket: nagy segítségünkre lennének a hitoktatásban és a betegápolásban. A templomot a plébánia, a rend és a hívek közös adományaiból 2011-től kezdődően felújítottuk. A korábbi szürke belsőt a külső vakolathoz hasonlóra váltottuk: ezzel és új – a háború alatt eltűntek pótlására vásárolt – csillárokkal élénk, világosabb lett a templombelső. A közeljövőben pályázni szeretnénk a színes üvegablakok rekonstrukciójára, valamint elektromos kaput szereltetnénk az udvari bejárathoz.

Kapcsolódó cikkek