– Sopronban születtem, és a legnagyobb öröm számomra, hogy a ma már több családnak munkát és biztonságot adó vállalkozásomat szeretett szülőhelyemen sikerült kiépítenem – kezdte Kiss István. – Nem egyszerű út vezetett idáig. Családi okok miatt gyermekkoromban nagymamámnál éltem egy kis Vas megyei faluban, a nyári szüneteket azonban Sopronban tölthettem, teljesen elvarázsolt a város légköre, az élettel teli belváros. Nagymamám halála után a 8. osztályt már Sopronban, az Orsolya téri iskolában végeztem, ahol testnevelő tanárom felfigyelt a sport iránti elköteleződésemre, az iskolai, később a városi kézilabdacsapat tagja lettem. Örömmel látom, hogy Sopron mind a mai napig a sport városa, a gyerekek, fiatalok számos sportág közül választhatnak. Elmondhatatlan jellemformáló ereje van a sportnak: kitartásra, szorgalomra, alázatra, sportszerűségre nevel.

Kiss Istvánt próbálták elcsábítani Sopronból, hiszen a győri sorkatonai szolgálata alatt meghívták a helyi NB I-es kézilabdacsapatba játszani, később szerették volna le is igazolni, ám párjával, későbbi feleségével együtt nem is volt kérdés számukra: közös életüket csak a leghűségesebb városban tudják elképzelni. Esetében ki lehet jelenteni, hogy teljesen nulláról sikerült kiépítenie vállalkozását. Akkoriban kuriózumnak számított, hogy 1978-ban munka mellett kezdett bele egyéni vállalkozói tevékenységbe, amelyet négy esztendő múlva főállásra váltott. Munka mellett mindig fontosnak tartotta a közösségi szerepvállalást, ennek részeként kezdeményezte 30 évvel ezelőtt egy fórumon a város díszkivilágításának elindítását. A várkerületi üzletekkel összefogva sikerült az addig téli sötétségbe burkolódzó belvárost ünnepi fényekkel megtölteni, amely azóta még nagyobb területen, még pompásabb küllemmel emeli a város adventi hangulatát. Sopron szeretete számára nagyon egyszerűen megfogalmazható: – Itt születtem, itt bontakoztam ki, Sopronhoz köt a családom, a barátaim. A belvárosi séták, a Főt tér semmihez sem hasonlítható szépsége, munka végén egy-egy jóleső kör a Lövérekben mind-mind fontos részei a mindennapjaimnak. Ezen kívül nagyon fontos gondolat számomra a soproniság kapcsán, hogy meglátásom szerint a város iránti elköteleződés leginkább a tettekben mutatkozik meg. Hiszek abban, hogy a gazdasági élet helyi szereplőinek kiemelt kötelezettségeik vannak a nekik otthont adó várossal szemben.

Kiss István 1951-ben született Sopronban, a Pesti Barnabás szakmunkásképző iskolában tanult villanyszerelőnek, majd a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Szakmájában folyamatosan tovább képezte magát: mestervizsgát tett, megszerezte az érintésvédelmi és szabványossági felülvizsgálói képesítést is. Közösségi szerepvállalása részeként először a villamos szakosztály vezetőjévé választották, majd 20 éven keresztül volt a Sopron és Vidéke Ipartestület alelnöke, közben az IPOSZ felügyelőbizottságának tagja, majd elnöke is lett. Munkáját több IPOSZ és kamarai kitüntetéssel ismerték el, a legbüszkébb a várostól 2012-ben kapott Ifj. Flandorffer Ignác-díjra.

Tekintse meg kvízünket!