di kisugárzása jut eszembe. Bárhol is jártam a világban, mindig visszavágytam Sopronba – kezdte Kőhalmy Tamás. – Már gyermekkoromban is tapasztaltam azt a fajta békés, nyugodt polgári létezést, ami talán még a Monarchia időszakának az öröksége lehet. Kevés város tudta ilyen módon ezt megőrizni. Felnőttkorom jelentős részét a belvárosban töltöttem, szerencsém van, hogy itt dolgozom, itt élhetek. Amikor áthaladok a Tűztorony alatti átjárón, olyan érzés jár át, mintha már a saját lakásom előszobájába lépnék be. Meghatározó számomra Sopron mély kulturális hagyománya. Gimnazistaként várostörténeti órákon megragadott az a történelmi múlt, amely a belváros minden kövéből árad. A római alapoktól kezdve az 1277-es oklevélen át az 1310-es telekösszeírásig, amikor ugyanott álltak a belvárosi házak, mint ahol most is. Itt minden megszólít bennünket, formálnak minket az egykoron itt élt és alkotott őseink nyomai…

Kőhalmy Tamás neve sokak számára természetközeli festményeit és vadábrázolásait idézi fel. A soproni erdő sokszínűsége, a Fertő-táj szépsége kimeríthetetlen inspirációt nyújt számára. Ugyanakkor a város épített kincseit is szívesen megörökíti, sokszor egy jellegzetes kapu vagy egy épület homlokzata ihleti meg. Szeret a belvárosban ráérősen sétálni, és ráfeledkezni egy-egy épület apró részletére, képzeletben ilyenkor sokszor elkalandozik a múltban. Élete egyik ajándékának tartja, hogy az Esterházy-palotában található Erdészeti Múzeumban dolgozhat és alkothat.

– Olyan, mintha hazamennék, amikor belépek a múzeum kapuján – folytatta Kőhalmy Tamás. – Az épület minden zegét-zugát ismerem. Tanítok, programokat szervezek, részt veszek a gyűjtemény állagának megóvásában és alkotok. Életem során az alkotás mellett a három dimenzióban történő mozgás vonzott még rendkívüli erővel. Éveket áldoztam arra, hogy előbb pilótaként, majd ejtőernyősként minél gyakrabban átélhessem ezt a páratlan élményt. Komoly dilemma volt annak idején, hogy melyik irányba folytassam a pályámat, de a művészet győzött, utólag úgy látom, nagyon jó, hogy így alakult. Hálás vagyok, hogy a pályám kiteljesedését szeretett városomban élhetem meg.

Kőhalmy Tamás 1966-ban született Zircen, kilencévesen költözött a családjával Sopronba. A Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett. Kétszer felvételizett a repülőműszaki főiskolára, közben megszerezte a navigációs és lokátorműszerész végzettséget. 28 évesen vették fel a szombathelyi tanárképző főiskolára, a szakdolgozatát prof. dr. Szála Erzsébetnél írta művészettörténeti témában. Jelenleg a Soproni Egyetemen és a gödöllői MATE-n tanít, valamint az Esterházy-palota Erdészeti Múzeum munkatársa. Számtalan önálló és a csoportos tárlata volt Magyarországon és külföldön is. Nincs benne vágy, hogy különleges helyen állíthassa ki a munkáit, de azt fontosnak tartja, hogy az alkotásai oda kerüljenek, ahol szeretik, megbecsülik azokat. Az Arany Ecset-Toll művészeti nagydíj kitüntetettje.

https://www.facebook.com/scarbantiaue/

Tekintse meg kvízünket!