Az UNICEF szerint ma hazánkban minden tizedik magyar fiatal szenved az iskolai bántalma­­zás valamilyen formájától. A zak­­latásnak, megfélemlítésnek bárki célpontja lehet, és nagy a lá­­ten­­cia: általában az érintettek er­­ről senkinek sem számolnak be. – Figyeljünk oda a legap­­róbb jelekre is, hogy időben ki­­derüljön, ha a mi gyerekünket zaklatják a társai! – mondta el a Soproni Témának Babelláné Lukács Katalin, a Soproni Rendőrkapitányság őrnagya, kiemelt bűnmegelőzési főelőadó. – Általában jó heccnek tartja némelyik gyerek, hogy a gyen­­gébbet, a kisebbet provokálja verbálisan vagy tettlegesen. Fontos leszögez­­ni, hogy a zaklatás nem hecc, ha­nem bűncselekmény. Nagyon jellem­ző ezekre az esetekre, hogy a zaklató nincs tudatában annak, hogy bűncselekményt követ el, az áldozat pedig nem beszél róla. 

A gyerekek legtöbbször azért hallgatnak, ha az iskolában fé­­lem­lítik meg őket, mert szégyellik, illetve tartanak attól, hogy az árulkodás miatt még rosszabb helyzetbe kerülnek.

– Ha azt látjuk, hogy gyermekünk étvágytalan, változás történik a tanulási teljesítményében, igyekezzünk tapintatosan szóra bírni! Ha nyilvánvalóvá válik, hogy bántalmazzák, tegyünk feljelentést! – tette hozzá a fő­­előadó. – Fontos, hogy felté­­tel nél­­kül álljunk a gyermek mellé! Beszéljük át vele, miként tudna szembeszállni a zaklatóival, kitől kérhetne segítséget! Beszéljünk a pedagógusokkal, kérjük a segítségüket!