– Sopronban gyerekeskedtem, itt jártam középiskolába, érdekes módon már akkoriban is egyfajta kiváltságnak éltem meg a soproniságot – kezdte dr. Tóth Imre. – Élénken él bennem az az emlék, amikor 10 éves korom körül a családdal hazafelé tartottunk a balatoni nyaralásból autóval, és nem egyenesen Sopronba jöttünk, hanem Lövőnél letértünk a 84-es útról, hogy meglátogassuk a nagymamámat Répcevisen. Félve néztem ki a hátsó ablakon, hogy vajon más látta-e, hogy lekanyarodtunk, mert a fejemben az élt, hogy minden „rendes” ember Sopron felé tart. A hetvenes, nyolcvanas években valóban egyedi helyzetben volt a város, részben a zártsága, részben pedig pont a határ közelségéből fakadó nyitottsága miatt.

A történészt alapvetően a tágabb horizont érdekli a kutatásai során, így a diplomáciatörténet, ugyanakkor mindig olyan témát keresett, ami valamilyen módon kötődik Sopronhoz. Hiánypótló életrajzi kötetet írt Kánya Kálmánról, a világháborúk közötti magyar külpolitika egyik legfontosabb szereplőjéről, aki soproni születésű volt. Doktori munkájában az osztrák–magyar kapcsolatokat is elemzi a határnyitás időszakában. Jelenleg a 17. században Sopronban letelepedő Lenck-család regényes történetét, mögötte azonban a 19. századi modernizáció kérdését kutatja. A városhoz való kötődésének egyik sarokpontja a múzeumnegyed épületegyüttese, amely a Storno-ház, a Tábornok-ház, a Fabricius-ház és a Tűztorony összekapcsolásával a belváros szívében jött létre.

– Nagyon fontos számomra, hogy minél többen felfedezzék ennek a különleges múzeumegyüttesnek a rendkívüli adottságait, az értékeit, azt, hogy a várossal együtt lüktető, interaktív rendezvényhelyszín is legyünk – folytatta dr. Tóth Imre. – Hihetetlen érzés nap mint nap itt dolgozni, amikor belépek ide reggelente, időről időre rácsodálkozom a múzeumnegyed értékeire, szépségeire.

A történész szívéhez különösen közel áll a Lövérek és környéke, szerencsésnek tartja magát, hogy ezen a szép helyen lakhat. Aki ismeri, jól tudja, általában gyalog vagy kerékpárral közlekedik, út közben egyrészt magába tud mélyedni, végiggondolni a teendőit, másrészt séta közben ráfeledkezik a soproni épületekre, a város rejtettebb részleteire. Sopront jól élhetőnek, emberléptékűnek tartja, bár munkája révén sokat utazik, mindig örömmel tér haza.

Dr. Tóth Imre 1968-ban született Sopronban, felsőfokú tanulmányait Szombathelyen, majd a Pécsi Tudományegyetemen végezte, ahol PhD disszertációját summa cum laude eredménnyel védte meg 2005-ben. 2006 óta a Soproni Múzeum igazgatója, emellett a Soproni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem docense. Oktatott német, cseh és török egyetemeken. 2013-ban habilitált. Legfőbb kutatási területe a 20. századi magyar külpolitika története, több könyve is megjelent a témában, legutóbbi kötete a Függő viszonyok – Alkohol és társadalom a 18–20. századi Európában címmel jelent meg.

Tekintse meg kvízünket!