Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

A húsvéti nyusziról először a XVI. században írtak

Főszerepben a sonka

| Köves Andrea | Panoráma

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, emellett a tavasz, az újjászületés időszaka is, amelyhez számos népszokás kapcsolódik.

– A régi pogány időkben gyökerezik a tojás és a nyúl jelképe, mindkettő termékenységszimbólum – emelte ki dr. Szála Erzsébet művelődéstörténész. – A kereszténység terjedésével Jézus feltámadásának története összefonódott a pogány újjászületéssel kapcsolatos szokásokkal. Igaz, a nyúlnak és a tojásnak nincs közvetlen kapcsolódása egymáshoz, ám számos rege és monda szól kapcsolatukról, melyek a kereszténység előtti időkre vezethetők vissza.

Az első írásos emlékünk a húsvéti nyusziról a XVI. századból való – mutatott rá a szakember. Miután a mezei nyúl nem üregi nyúl, hanem fészket rak, így a népszokás szerint fészket alakítunk ki a nyuszinak, a tojásokat pedig szépen megfestjük. A korai századokban piros festéket használtak, mert az szimbolizálta Krisztus vérét. A 19–20. században a tojások festésének és díszítésének sokféle módja divatos volt: írott tojások, karcolt vagy akár patkolt tojások is készültek a lányos házaknál, s ezeket gyűjtötték össze az éneklő legények a húsvéti locsolás alkalmával.

– Régi népszokásaink közül a locsolást napjainkig is őrzi az ifjúság – mesélte dr. Szála Erzsébet. – A „Ma van húsvét napja” kezdetű kántáló énekkel egykoron sorra járták a legények a lányos házakat. Húsvéthétfő reggelén indultak a fiúk locsolkodni, ám régen nem kölnit használtak, hanem hideg, friss kútvizet. Ilyenkor a lányokat a kúthoz vitték, és nyakon öntötték egy-két vödör vízzel. Ezért nevezik az ország egyes tájain ezt a napot vízvető vagy vízhányó hétfőnek. A locsolást követően a lányoktól piros tojást kaptak a fiúk, bent a házban pedig terített asztal várta őket süteménnyel, pálinkával, borral. Minthogy a tojás az újjászülető élet jelképe volt, ez a jelentése a mai napig fennmaradt, s ez él a locsolásért járó tojásajándékban is.

Korábbi időkben közismertek voltak falun a húsvéti tojásjátékok: tojáskeresés, dobálás, gurítás, összeütés. Napjainkban is őrzött húsvéti ünnepi rituálé a hosszú böjti időt követő eszem-iszom, amikor a családi asztalon a hagyományoknak megfelelően főszerepet kap a kalács, a sonka és a piros tojás, melyek a keresztény vallásban a feltámadó Krisztust jelképezik már a 12. század óta.

Kapcsolódó cikkek