– Szárföldön gyerekeskedtem, de Sopron a szépségével, a csodálatos erdei környezetével már az iskolás kirándulásokon is lenyűgözött – kezdte Károlyi Gyula. – Nősülés után, ötven esztendeje költöztem a városba, hiszen feleségem tősgyökeres soproni, azóta azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom: igazi lokálpatriótává váltam. Külön ajándék számomra, hogy az apósomtól, Nagy Sándor kőfaragómestertől elsajátított szakmámnak köszönhetően más szemmel tudom nézni a város épített értékeit, a történelmi épületeket, udvarokat, szobrokat, emléktáblákat. Nagyon jó kapcsolatot építettem ki a műemlékesekkel is, nagyon nagy élmény volt testközelből megélni azt az értékmentő munkát, amelyet végeznek. Nehéz kiemelni a számomra sokat jelentő műemléki épületek közül néhányat, de ha a szívemhez és lelkemhez a legközelebb állót kellene megneveznem, akkor az a csodálatosan felújított Szent Mihály-templom lenne. Szakmámból adódóan mindig ráfeledkezem a temetőkben a régi családi sírboltokra is, amelyek neves soproni családok múltjáról mesélnek.

Károlyi Gyula számára felemelő érzés volt, hogy a város befogadta, hogy sopronivá válhatott, ám az ő értékrendszere szerint mindez felelősséget is jelent, ezért is olyan sokrétű a közéleti szerepvállalása évtizedek óta. Apósának köszönhetően megismerhette a város iparostársadalmának akkori nagy öregjeit, akik példát mutattak nemcsak magas szintű szakmaiságból, hanem emberségükből és a város iránti elköteleződésükből is. Nekik is köszönheti, hogy már fiatal kőfaragóként bekapcsolódott a Kisiparosok Országos Szervezetének a munkájába, a soproni ipartestületet három évtizede vezeti, de megyei és országos szinten is aktív a szerepvállalása. Sopronban mind a mai napig hálás szívvel sétál.

– Öröm volt látni azt a felújítási folyamatot, amely során a belváros megszépült, de ugyanilyen nagy élmény a Lövérekben sétálni, feltöltődni az erdő látványával. Aki ismer, jól tudja, hogy mennyire fontos számomra a család: feleségem, Gyöngyi, fiaim és unokáim, ez az a város, amely remek lehetőséget biztosít a családi kapcsolatok ápolására is.

Károlyi Gyula 1953-ban született Kapuváron, 1974-ben költözött Sopronba, kőfaragó, majd kőfaragómester lett. 1995-től a Sopron és Vidéke Ipartestület elnöke, emellett a megyei szervezet elnöke, tagja az IPOSZ országos elnökségének, egyik alapítója az Európai Borlovagrend Soproni Legációjának. Példaértékű szakmai és érdekképviseleti munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata elismerésben részesült, átvehette Sopron rangos kitüntetését, a Flandorffer Ignác-díjat is, emellett számos szakmai elismeréssel is kitüntették. 

Tekintse meg kvízünket!