– Édesanyám soproni születésű, de én már Győrben láttam meg a napvilágot – kezdte Fajkusz Attila. – 26 esztendővel ezelőtt költöztem a városba, és ma már soproninak vallom magam. Sok helyen lépünk fel a zenekarommal, sokat utazunk, és amikor hazafelé tartva messziről meglátom a tévétornyot, érzem: hazaérkeztem. Kedves számomra a hegyes-dimbes-dombos táj látványa. Ugyanilyen meghatározó a Várkerület egyedi, történelmi arculata. Ott lakott egykoron édesanyám is, aki átélte kislányként a második világháborúban az amerikai légitámadásokat. Amikor néhány évvel ezelőtt ifj. Sarkady Sándornak a témában megjelent helytörténeti könyvének volt a bemutatója a Pannonia Hotelben, édesanyámat is elvittem, és a hallottak nagyon sok emléket hoztak vissza számára. Eszébe jutott, hogy a bombázások alatt Friedrich Kari bácsi az óvóhelyen a gyerekeknek filmet vetített. Érdekes kötődés a városhoz, hogy már hegedültem, amikor megtudtam, hogy annak idején nagyapám Sopronban szintén játszott a hangszeren, és a színház zenekarában is muzsikált. Abban a gyönyörű szecessziós épületben, amelyben én is számos felejthetetlen fellépést élhettem meg.

Fajkusz Attila számára meghatározó a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI épülete is, ahol most igazgatóhelyettesként dolgozik. Az iskola helyén állt egykoron az a kaszárnya, ahol Petőfi Sándor katonáskodott. 1904-ben született az az elhatározás, hogy iskola épül ezen a helyen. Példamutatónak, a soproni mesteremberek dicséretének tartja azt, hogy ebben a dokumentumban az építkezésben résztvevők nevükkel vállalják mindazokat a munkálatokat, amelyeket aztán magas minőségben véghez is vittek. Sopron egyik leghangulatosabb részének látja ezt a környéket, a gazdanegyedet. Különösen kedves számára a Szent Mihály-templom, ahol a város védőszentjének ünnepén a Fajkusz Bandával évről évre muzsikálhat. Kiváltságnak éli meg, hogy a város más szimbolikus helyszínein, a történelmi Fő téren, a Mária-szobor környékén és az Erzsébet-kertben is húzhatják a talpalávalót. Sopront olyan léptékű városnak tartja, ahol jó élni, dolgozni, zenélni, ahova a családja és a barátai is kötik.

Fajkusz Attila 1963-ban született Győrben, tanító szakon, majd ének–zene–népzene tanári és művelődésszervezői szakon szerzett felsőfokú végzettséget. Először Győrben, majd Kimlén tanított, Sopronba költözése után a GYIK Rendezvényházban helyezkedett el, amelyet a Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI követett, dolgozott a balfi tagiskola vezetőjeként, jelenleg a Petőfi-iskola igazgatóhelyettese. Középiskolában kezdett hegedülni, a győri Rakonca zenekar egyik alapítója volt, Sopronba költözése új lendületet adott a helyi néptáncmozgalomnak. 2004-ben megalapította a Fajkusz Bandát, táncházak, népzenei koncertek és a Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület műsorainak aktív részese. 2019-ben Sopron Kultúrájáért díjban részesült.

Tekintse meg kvízünket!