Az emléktábla-avatást a Korn­feid-Semeliker család kezdeményezte, a táblát dr. Veres András győri megyés püspök áldotta meg, majd ezt követően a vértanú plébános tiszteletére emlékmisét mutattak be a Fő téri Nagyboldogasszony (bencés) templomban. A misén közreműködött Szemelliker Antal szülőfalujának, Vulkapordánynak (Wulkaprodersdorf) az énekkara és tamburazenekara.

– Nagy szükség van olyan példaadókra ma is, mint amilyen Szemelliker Antal volt – fogalmazott szentbeszédében dr. Veres András. – Adja Isten, hogy paptestvérünket minél előbb az egyház boldogjai, szentjei között tisztelhessük, hisz ő minden idők keresztényei számára példát mutatott az igazi, krisztusi szabadságból, és ezért életét is kész volt áldozni.

Az emléktábla-avatáson és a szentmisén részt vett Barcza Attila országgyűlési képviselő és dr. Fodor Tamás polgármester is.

Szemelliker Antal 1882. május 25-én Vulkapordányban született gradistyei (határmenti) horvát családban. Előbb a soproni, majd a győri bencéseknél tanult, az érettségit követően pedig a papi szemináriumban folytatta tanulmányait. 1905-ben gróf Széchenyi Miklós győri püspök szentelte pappá. Előbb Lókon, majd Okán szolgált, 1912-től haláláig volt Füles plébánosa. A faluba április 6-án érkezett meg a gépfegyveres vörös őrség. Entzbruder Dezső katonai biztos Szemelliker Antalt a csendőrlaktanyába idézte s megfenyegette, hogy a legkisebb megmozdulás esetén is fejbe löveti. A plébános tiltakozott a fenyegetés ellen, de szerencsétlenségére, tőle teljesen függetlenül egy fiatalember az apácazárda előtt revolverével a levegőbe lőtt. A lövésre a vörös katonák gépfegyversortűzzel válaszoltak, mely több halálos áldozatot is követelt. Ezzel kezdődött Szemelliker Antal kálváriája is, hamis tanúvallomás alapján megvádolták, hogy felkelést szervezett. A faluban megtartott tárgyaláson Bors László vádbiztos előterjesztésére a plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet a helyszínen végre is akarták hajtani, de időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, hanem hozzák Sopronba. Szemelliker Antal fülesi plébános holttestét utolsó kívánsága ellenére a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták és csak a tanácskormány bukása után, szeptember 11-én kerülhetett végső nyughelyére, a fülesi temetőbe.