Az „Emelj fel Emlék!” Alapítvány gondozásában megjelenő sorozat kötetei azoknak a Győr–Moson–Sopron megyei kötődésű egykori tanítóknak, tanároknak, egyetemi oktatóknak állítanak emléket, akik kiemelkedően, szívvel-lélekkel végezték munkájukat. A legújabb kiadvány 20 életrajzot tartalmaz, köztük a soproni kötődésű egykori tudós gyógyszerész és szakoktató, dr. Nikolics Károly életútját, amelyet Jelinekné dr. Nikolics Mária állított össze. Helyet kapott a kötetben Turbuly Éva gyűjtőmunkájának köszönhetően a neves soproni tanár, költő és író, Sarkady Sándor életútja, aki azt vallotta: „Minden élet szolgálat”. Nyomon követhetjük Baráth Zoltán egykori tanár és iskolaigazgató életútját is Miklós Horváth Istvánnak köszönhetően.

Méltó módon emlékezett meg a kötetben Lampert Tünde Horváth István Rudolfról, a zeneiskola egykori igazgatójáról, oboatanárról, akiről mindenki azt tartotta: a „szívével” muzsikált… Lampert Tünde, a zeneiskola mostani igazgatója nem tud meghatottság nélkül beszélni egykori mentoráról, példaképéről: – Tíz éve veszítettük el a gyerekek imádott Rudi bácsiját, aki húsz esztendőn keresztül vezette az iskolát. Ma is itt van közöttünk, nincs nap, hogy a kollégákkal, muzsikus társakkal ne emlegetnénk. Örökségül ránk hagyta a feltétel nélküli szeretetet, az alázatot, az érzékenységet, a segítőkészséget. Óriási szíve volt, mindenkinek jutott hely benne. Ilyen belső értékek birtokában teljesen természetesnek hatott, hogy a hangszeréből is csodálatos, mély érzésű zenét tudott elővarázsolni. Jövőre szeretnénk megszervezni egy regionális fafúvósfesztivált, amely aztán majd évről évre az ő emléke előtt tiszteleg.

Egy ma már kevésbé ismert, csodálatos kántortanító képe bontakozik ki az életrajzok között Dorosmai Erzsébet tanárnak köszönhetőn. Kilencven éves édesanyjától hallott először „a falu lelkének” nevezett Rozsenich Tamásról, aki közel két évtizedig élt Kópházán, és a falujáért, az iskoláért fáradhatatlanul tevékenykedett. Sok-sok beszélgetésnek, levéltári kutatásnak köszönhetően sikerült méltó emléket állítania a szerzőnek: az életút felkutatásával és bemutatásával megőrizte az utókornak egy igazi pedagógus példakép különleges pályáját.