Van, hogy nem mi választjuk a szakmánkat, hanem az választ ki minket. Nincs ezzel másképp Horváth Péter sem, aki egy többgenerációs „kalapos” családba született – már a nagyszüleinek is ez volt a hivatása. – Középiskolai tanulmányaimat a győri szövőipari technikumban végeztem, ezután még másfél évig Budapesten képeztem tovább magam – kezdte Horváth Péter, akivel üzletében beszélgettünk. – A katonai szolgálat után a soproni selyemgyárban kezdtem dolgozni, azonban a családnak szüksége volt a segítségemre.

Horváth Péter édesapja a 40-es évek elején nyitotta meg a kalapokat gyártó és áruló üzletet a Várkerületen. 1973-ban, apja halála után édesanyjával együtt vezette a boltot, 1978 óta önállóan űzi a mesterséget. Az 1970–80-as évekig az öltözék egyik meghatározó darabja volt a kalap, így az üzlet nagyon népszerű volt a magyar és az osztrák vásárlók körében is. A mester az elmúlt évtizedekben több ezer fejfedőt tervezett és gyártott. A megnövekedett forgalom miatt egy ideig Péter felesége is gyakran segédkezett a boltban kiszolgálni a vevőket.

A kalapos nemcsak a szakmát „örökölte” – a gyártási folyamat és az ezekhez használt eszközök is azok, melyekkel hajdanán még a szülei dolgoztak. Az alapanyag méretre vágása után Péter kialakítja a kalap tető részének formáját. Ezután jöhet a karima, melyet egy külön erre a célra tervezett levágóval szab méretre, hogy aztán egy formára helyezve elnyerhesse végső alakját. Végül bevarrja a szalagokat és a bélést is.

Az elmúlt évtizedekben természetesen kialakult a törzsvásárlók köre is. Akadnak köztük régi iskolai barátok és katonatársak, akik 40–50 éve már, hogy Péter üzletében veszik meg a soron következő kalapjukat, de betértek már hozzá híres vevők is. – Kovács Frigyes színművész úr többször járt már nálam, választott is magának fejfedőt. Nagy meglepetésemre a Drága örökösök című sorozat egyik epizódjában is az a kalap volt rajta, amit én készítettem – mesélte szerényen.

Péter – ahogy pályája kezdetén – ma is szívvel-lélekkel gyártja a kalapokat, nem választana magának más utat. Számára mindig a vevők az elsők. – Szoktam is mondani hétvégén otthon, hogy végre nemsokára megint hétfő lesz, és mehetek a műhelybe. Mindig jó érzéssel tölt el, ha valami hasznosat alkothatok. Amíg az egészségem engedi, addig kalapokat fogok gyártani – zárta.

IPOSZ-díjas: Évtizedeken átívelő munkássága elismeréseként a magyar kézművesség napja alkalmából a soproni ipartestület IPOSZ-díjra jelölte a mestert. A kitüntetést szeptember 19-én vette át Budapesten. 

Tekintse meg kvízünket!