Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Elbúcsúzhatunk  a telefonkönyvtől
Telefonkönyvek a múltból – idén már nem kötelező kiadni a papíralapú gyűjteményt a szolgáltatóknak. Fotó: Pluzsik Tamás

Viszhall!

Elbúcsúzhatunk a telefonkönyvtől

| Pluzsik Tamás | Panoráma

Búcsút vehetünk a nyomtatott telefonkönyvektől, ugyanis ettől az évtől nem kötelezik a távközlési szolgáltatókat, hogy papíralapú gyűjteményt is megjelentessenek a telefonszámokkal. Igazság szerint nincs is igény rá, hiszen az interneten lényegesen egyszerűbb megkeresni a számokat.

Az első telefonkönyv lényegében egyidős az első telefonközponttal, ami 1881. május első napján indult. Ekkor jelent meg az első budapesti telefonkönyv, ami egy kézzel írott, egyoldalas „kiadvány” volt, de ebből sajnos nem maradt fenn egy példány sem. Telefonszámok nem szerepeltek benne, csak nevek, sőt még az egy évvel későbbi, 238 nevet tartalmazó kiadványban sem, hisz a telefonos kisasszonyok név szerint kapcsolták az előfizetőket. 1901-ben az előfizetők számának gyarapodása viszont már szükségszerűvé tette az előbb három, majd négyjegyű telefonszámok bevezetését.

A Sopron című lap 1904. szeptember 21-i számában az alábbi hír jelent meg: „Telefonkönyv, ezzel a címmel hasznos tájékoztató jelenik meg mindazon tudnivalókkal, a melyek a magánhasználatra szánt telefonok, villamos-jelzők, világitó- és munkaátvivő berendezések engedélyezése, építése és üzeme tekintetében a közönséget érdekelhetik. Ára 2 korona.”. Hogy Sopronban ekkor hány előfizető volt, arról sajnos nincs tudomásunk, arról viszont igen, hogy a hetente három alkalommal megjelenő újság Várkerület 121. szám alatt lévő szerkesztőségét, dr. Kováts István és dr. Meiszner Ernő felelős szerkesztőket a 25-ös számon lehetett elérni.

Az 1959-ben megjelent és 4 forintért megvásárolható „négy számjegyű” soproni telefonkönyv még mindig csak 12 oldalas volt, és az előfizetőkön kívül fontos információkat közölt a telefon használatáról is. Az 1971-ben megjelent, Győr–Sopron, Vas, Veszprém megyei, 12 forintért kapható telefonkönyv 58 oldalas volt, de a számok már ötjegyűek: sok esetben a régi számok elé egy 1-es került, majd amikor hatjegyűek lettek a soproni számok, akkor mindezek elé még egy 3-ast is illesztettek. Erre a legjobb példa a Soproni Rendőrkapitányság telefonszáma, ami a „négyjegyű korszakban” a könnyen megjegyezhető 12–34 volt, majd később 11–234, ma pedig 311–234. A 2015-ben szaklistával, az úgynevezett Aranyoldalakkal bővített Sopron és térsége címet viselő, papíralapú telefonkönyv már közel 200 oldalas volt, és jóval több mint húszezer vonalas előfizetőnek a számát tartalmazta.

Egy korszak ismét lezárult, tegyük el emlékbe a régi telefonkönyveket, melyek egyúttal kordokumentumok is! A szakterületet felügyelő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai szerint jó eséllyel egy lélek sem fog könnyeket hullajtani a vaskos kötetekért, melyek létjogosultságát már évekkel ezelőtt megkérdőjelezték az internetes keresők…

Kapcsolódó cikkek