A soproni kitelepítésről Pröhle Károly evangélikus lelkész így írt: „Az egész kitelepítés 18 napon belül játszódott le. A frontátvonulásnál is borzalmasabb élmény volt a kitelepítés kitelepítettekre, itthon maradottakra egyaránt.”.

– A hivatalos elnevezés a kitelepítés volt, de ez a szó messze állt az igazságtól – mondotta a megemlékezésen dr. Fodor Tamás polgármester. – Amit kitelepítésnek hívtak, az valójában a magyarországi németség elűzését jelentette. Megfosztották őket a tulajdonuktól, és megfosztották őket a hazájuktól. Korábbi életükből annyit vihettek magukkal, amennyi egy batyuba belefért. Hetvenkét évvel ezelőtt egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott le Magyarországon és Európa számos országában. Olyan idők voltak ezek, amikor Európa nem tudott ellenállni az őrült eszmék hamis csábításának, először a nemzetiszocializmus, majd a nemzetközi szocializmus káros eszméjének. Közös nevezője ezeknek a káros ideológiáknak a kollektív bűnösség elve, ami alapján egész népeket vagy népcsoportokat tereltek vagonokba. A rossz mindig rossz, az embertelenség mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban és bármilyen színű lobogó alatt.

A soproni németség kitelepítésének emléket állító Templom utcai alkotásnál rendezett ünnepségen Krisch Magdolna, a szervező Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Sopron és Környéke Német Kultúrklub nevében köszöntötte a résztvevőket, külön megemlítve Frau Kress-t, aki férjével együtt Hei­delbergből érkezett Sopronba.

– Egyéves voltam, így személyes emlékeim természetesen nincsenek magáról a kitelepítésről, az eseményeket csak szüleim elbeszéléseiből ismerem – mondta Kate Kress, azaz Birnbaum Katalin, aki az utóbbi időben gyakran megfordul szülővárosában. – Nagyszüleim soproni gazdapolgárok voltak, az édesapám pedig köztiszteletben álló pékmester. Az Új utca 11-ben volt az otthonunk, egészen addig a szomorú 1946. májusi napig. Ma Elfeledett soproniak címmel kiállítás van az épületben… Rokonaim már nincsenek Sopronban, csak néhány kedves barátnőm, leginkább már csak miattuk jövök haza…

 A megemlékezésen közreműködött az ágfalvi, a bánfalvi, a fertőrákosi és a veszprémi német nemzetiségi kórus, majd az ünnepség zárásaként a résztvevők főhajtással és koszorúk elhelyezésével tisztelegtek az egykoron magukat ödenburger polgároknak valló soproniak emléke előtt.