„Halló! Szia mama! Én vagyok az! Nagy a baj, kérlek, segíts!” Valahogy így kezdődnek azok a beszélgetések, amelyeknek sokszor az a vége, hogy az idős embertől milliókat csalnak ki ismeretlenek. Régi trükk, hogy maga az „unoka” telefonál, mert balesetet szenvedett, esetleg eljátszotta a pénzét kártyán. Mostanában az is előfordult, hogy egy állítólagos ügyvéd csörgött, aki óvadékot kért a családtagért.

– Van pár általános jellemző, amelyről jól felismerhetőek az „unokázós” csalók – kezdte Babella-Lukács Katalin rendőr őrnagy, a Soproni Rendőrkapitányság kiemelt bűnmegelőzési főelőadója. – Először mindig telefonálnak, és arra hivatkoznak, hogy a családtag bajban van. Megijesztik az idős embert, sürgetik, hogy gyorsan van szükség a pénzre. Az összegért persze soha nem az állítólagos családtag megy, hanem egy ismeretlent küld.

Az őrnagy szerint fontos, hogy először is ellenőrizzék az idősek, hogy kivel beszélnek, tegyenek fel például olyan kérdést, amire csak a valódi rokon tudja a választ. Az is hasznos, ha megszakítják a hívást, és tárcsázzák a családtagot az általuk ismert számon.

– Olyan nincs, hogy azonnal kell a pénz – folytatta Babella-Lukács Katalin. – Balesetekhez rendőrt hívnak, az ügyvédek pedig nem a nagymamákat zaklatják óvadékért. Fontos, hogy ismeretlennek soha ne adjunk egy forintot sem! Ha érezzük, hogy sürgetnek, ne ijedjünk meg, kérjünk időt, beszéljünk a családtagjainkkal, ne cselekedjünk meggondolatlanul!

A csalók egy része kifejezetten az idős emberekre specializálódik, azt használják ki, hogy már nem reagálnak olyan gyorsan, jóhiszeműek, esetleg hallásuk, látásuk már nem tökéletes. Éppen ezért fontos, hogy a családtagok rendszeresen beszéljenek erről a témáról az idős hozzátartozóikkal, meséljenek hasonló eseteket, így az átverés megelőzhető.