Az advent egészen a 4. századig nyúlik vissza, a szó jelentése „eljövetel”, az „adventus Domini”, „az Úr eljövetele” kifejezésből származik. A keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik – a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső – vasárnaptól karácsonyig számított periódus. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, idén november 27. Ez a nap három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény új egyházi évét, a karácsonyi ünnepkörét és az adventi időszakét. Mivel az egyházi naptárban a hét vasárnappal kezdődik, így advent négy hete is a négy vasárnapot követi.

Az időszak hangulatát a keresztény vonatkozás mellett a téli sötétségben a melegre, a fényre való vágyódás is alakította, hiszen a téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre nő a sötétség. Ezért is mondják, hogy az adventi koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják.

Az első adventi koszorút az 1830-as években egy németalföldi evangélikus lelkész készítette: egy örökzölddel díszített szekérkeréken huszonnégy gyertyát helyezett el, amelyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Napjainkban az adventi koszorú általában örökzöldből készített kör alakú koszorú, melyen négy gyertya van a hit, remény, szeretet és öröm szimbólumaként.

Egy másik, a gyerekek szívének kedves szokás az adventi naptár használata. A legelső, eredeti példányt egy német édesanya készítette el az ünnepet, az ajándékokat egyre türelmetlenebbül váró kisfia számára. Egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre egy-egy darab csokoládét helyezett, a gyermek pedig minden este megehetett egyet belőlük. Felnőve a kisfiú, Gerhard Lang üzleti vállalkozásba kezdett, és édesanyja emlékét megőrizve naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy kicsi ablak mögé rejtettek egy-egy apró édességet, melyek csak az ablakok kinyitása után váltak láthatóvá.