– Már maga a szó: „soproniság” is sokat mondó és egyedi – kezdte Vörös Ákos. – Próbáljunk meg más hazai városnevet hasonló módon alakítani, furcsán csengene, csak Sopronnal kapcsolatban hangzik jól és hitelesen. A téma kapcsán eszembe jutott gyermekkorom. A Kertesi utcában nőttem fel, a közelünkben található Bécsi-domb maga volt a varázshely nekem és a környéken lakó gyerekeknek. Minden hétvégét itt töltöttünk, reggeltől estig rúgtuk a bőrt két „pályán”, azaz a dombok által formált „kis lukban” és „nagy lukban”. A természet szeretete innen ered, illetve erdőmérnök édesapám is nagy hatással volt rám. A másik csodálatos ember életemben édesanyám, Vörös Istvánné, a nagyon sokak által szeretett Klári néni.

– Nagyon szeretek gombászni, kiváló lehetőséget nyújt erre a Sopront övező erdőség – folytatta Vörös Ákos. – Ugyanígy kedves számomra a lakóhelyem melletti Deák tér, ahol mindig szívesen ülök le egy-egy padra. Hiába ismerem ennyi idős fejjel már nagyon jól a várost, a belvárosi utcákat, ám Sopron az örök meglepetések városa. Mind a mai napig „hívogat” egy-egy kapualj, ahova belépve eddig nem ismert, izgalmas udvarrészletre, különleges hangulatú lépcsőházra feledkezhetünk rá.

Vörös Ákosnak meghatározó maradt középiskolás tanára, dr. Hegyi Ferencné, Erzsike néni, akinek a hatására később ő is angoltanár lett, illetve Krisch Imre, a Soproni Egyetem egykori nyelvtanára, a soproni közélet ismert és elismert alakja, akitől nagyon sok mindent tanult a pedagógiáról és az emberségről. Fontosnak tartja a műemlékek gondozását, így a Sopronról sokat mesélő temetői síremlékek ápolását és történetük megismerését is. A Lions Club Sopron gondozásában jelent meg a Nemzeti sírkert Sopronról szóló sorozata, amelyet ő maga szerkesztett. A kötet negyvenhárom híres, a városban nyugvóhelyet talált jeles elhunytról szól, valamennyiük sírja része a nemzeti sírkertnek. Nagy álma teljesült, amikor nemrégiben eredeti formájában újraalkották nagymamája egykori testvére, a vértanúhalált halt Szántó Róbert síremlékét a Szent Mihály-temetőben.

Az egyetem nyelvtanáraként nem csupán az angolt oktatta a hallgatóknak, hanem a távoli országokból érkezett diákokat is tanította a magyar nyelv alapjaira: – Különleges érzés volt megélni, miként ismerkednek csodálatos, de nagyon nehéz nyelvünkkel. Inspirációként a tanulás közben sokszor Sopron belvárosában sétáltunk, megmutattam a Széchenyi teret Széchenyi István szobrával, a Fő teret városunk jelképével, a Tűztoronnyal, számtalan műemléki épülettel… Jó látni azt, hogy milyen nagy hatással van rájuk a sok-sok épített érték, és ahogy az élmények hatására igyekeznek kiejteni a nevezetességek neveit, ezek mind-mind Sopronhoz kötnek.

Vörös Ákos 1956-ban született Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, 1981-ben diplomázott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar–angol szakán. 1989-től 2025-ig, nyugdíjazásáig dolgozott a Soproni Egyetemen nyelvtanárként. A Soproni Lions Club, a Soproni Városszépítő Egyesület és a Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaság tagja. Tevékenységéért Sopronért Emlékéremben, Soproni Egyetemért Emlékéremben részesült, kiérdemelte a Lions Club nemzetközi elismerését, „Az év oroszlánja” díjat. Nős, büszke két gyermekére és négy unokájára.

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!