Az elmaradt párbaj

A Soproni Levéltár kiadásában jelent meg Lackner Kristófnak (1571–1631), a kora újkori Sopron hatszor egymást követően megválasztott tudós polgármesterének hosszú ideig lappangó önéletrajza. A kötet számos érdekességgel, adattal is szolgál nemcsak Lackner életéről, hanem korrajz is a 16. század utolsó, illetve a 17. század első harmadának történéseiről. A könyv egyik legizgalmasabb része Lackner itáliai utazásait, az ott töltött időszak eseményeit megörökítő fejezet. Sopron későbbi legendás polgármestere 1597-ben már jogi doktorként olyan konfliktusba keveredett, amely akár tragikusan is végződhetett volna. Egyik kiváló tanítványát, egy bizonyos Rudolf bárót egy skót lovag „eltérítette a tanárának kijáró engedelmességtől és odaadástól”, amit természetesen nem hagyott szó nélkül Lackner. „A skót nyomban feldühödött, és arca vörös lett, sőt annyira szívére vette a dolgot, hogy becsülete elvesztése mellett párbajra hívta ki őt” – mármint Lackner Kristófot, olvasható az írásban. „Mivel Lacknert Németország nagyszerű ifjai előtt, a birodalom ragyogó tagjai jelenlétében hívták ki, becsülete elvesztése mellett, kezét adván megígérte és megfogadta, hogy az előírt helyre, név szerint a Németek Bástyájához el fog menni.” – áll a továbbiakban Lackner visszaemlékezésében. Magára a párbajra azonban nem került sor, ugyanis közbelépett egy sziléziai nemesember, Kintsky báró, aki egy letört talpú üvegpoharat teletöltött borral és párbaj helyett ivásra és békülésre invitálta a feldühödött ifjakat. Így történt, hogy Lackner Kristóf csak „majdnem” párbajozott.