– 1982-ben dr. Kelemen István megyei főorvos javaslatára, az akkori soproni városvezetés meghívására jöttem Sopronba, ahol addig gyermekeim osztálykirándulásai alkalmával jártam – kezdte dr. Amberger Erzsébet. – 1991-ben kapott hazánkban kulcsszerepet a tisztiorvosi kar, hogy megállítsa azt a kedvezőtlen tendenciát, ami a népesség megbetegedési, halálozási viszonyaiban jelen volt. 1992-ben hoztam létre a Tiszti Főorvosok Klubját, és hosszú éveken keresztül évről évre Sopronba hívtam az ország valamennyi tiszti főorvosát, hogy az előttünk álló legnagyobb kihívásról, a magyar lakosság egészségi állapota javításának lehetőségeiről eszmét cseréljünk. Egyik konferencián fogalmazta meg Debrecen tiszti főorvosa: „Te megtaláltad Sopront, és Sopron megtalált téged. Illetek egymáshoz.”. Máig megmelegszik a szívem, ha erre gondolok.

Dr. Amberger Erzsébet szerint Sarkady Sándor Himnusz Sopronhoz című verse sok mindent elárul a városról: „Fenyves süvít és cseng a csermely”. Mindez számára születése helyét, a Bakonyt összeköti Sopronnal, ezért is érezte azt egykor, hogy a városba hazajött. Mindkét helyen, minden irányban karnyújtásnyira van az erdő, amely békés gyermekkorát idézi. Amikor 2018. április elején elindult Monspart Sarolta kezdeményezésére az idősek gyalogló mozgalma, őt választották a Soproni Gyalogló Idős Klub arcának.

– Gyaloglásaink színtere a soproni erdő, ahol több mint 400 kilométernyi gyalogtúra-útvonal található. Amint magunk mögött hagyjuk a város zaját, és megérzem az erdő illatát, eszembe jut Illés Nándor, aki egyike volt azon öt tanárnak, akik Selmecbányán először adták elő az erdészeti tudományokat magyarul. Ő azt mondta: „Aki a zavartalan magányt keresi a természet ölén, az az erdőbe megy. Itt tiszta, csendes nyugalom van, ahol felüdül a szív és felemelkedik a lélek.”. Vannak kedvenc helyeim, ilyen a Deák-kúti forrás, akárhányszor megállok ott, lekuporodom, és elolvasom az emléktáblára írottakat, pedig már kívülről tudom: „Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor,/ Szelleme mostan is int, ifjú szeresd a hazát!”. Alul pedig a ráadás: „Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!”. Imádom a Kecske-patak völgyét, mert a Cuha-patakra emlékeztet, s felüdül a szívem egy-egy tőzegpáfrány vagy tavaszi kankalin láttán. Lenyűgöz a Várhely-kilátóból a szemem elé táruló panoráma. Csodával tölt el az erdő rengetegében a bájos eleganciájú ciklámen, nem véletlen talán, hogy a Tűztorony mellett szeretett városunk másik jelképévé vált. De festményre illő, amikor a Szalamandra-tó víztükrén megpillantom a hegyoldal fenyvesét, és szinte azonnal csalogat a Természetbarát-forrás, amelyet korábban Orvosi-forrásnak neveztek. Az 1931–32-es kolerajárvány idején ugyanis a lakosság innen tudott egészséges ivóvízhez jutni. Az ezerarcú soproni erdőt nem lehet megunni. Szép, amikor téli álmát alussza, szép, amikor felhangzik a tavasz jöttét előrejelző madárdal, a nyári hőséget enyhítő árnyas erdő vagy a káprázatos színeket mutató őszi levéltenger.

Dr. Amberger Erzsébet 1944-ben született Bakonyszentkirályon, Pápán, az egykori református gimnáziumban érettségizett, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezte általános orvosi diplomáját 1970-ben. Végzés után lett a Tisztiorvosi Szolgálat jogelődjének, a Csornai Közegészségügyi Járványügyi Szolgálatnak a vezetője, 1974-ben szerezte meg közegészségtan–járványtanból a szakorvosi, majd a tisztiorvosi szolgálat létrehozása után a tisztiorvosi képesítést. Aktív évei alatt több ciklusban volt a Magyar Hygiénikusok Társaságának vezetőségi tagja, a Népegészségügyi Tudományos Társaság alapító tagja. 2013-ban vonult nyugdíjba. Számos szakmai folyóiratban publikált, kitüntették a megyei Semmelweis-díjjal, a Fodor József-emlékéremmel, a Batthyány-Srattmann László-díjjal, a Civitas Fidelissima díj arany fokozatával, valamint a Monspart Sarolta-díjjal is.

Tekintse meg kvízünket!