Kálmán Imre katolikus városplébános, esperes

– Az adventet sokan a várakozás idejének hívják, ami elsőre passzivitást sugall. Ennél kifejezőbb, ha a készület, az Úrjövet idejének nevezzük. Isten közelít az emberhez, karácsonykor a csoda befogadására készülünk. Isten mint transzcendens lény uralkodhatna a világon, de ő a legnagyobb alázattal érkezik az emberekhez: maga is emberré lett. Az adventben elhangzó ószövetségi jövendölések a teljes békét tárják elénk. Izajás próféta azt írta: „Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.” (Iz 11,5). „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall” (Iz 11,3). Fő tulajdonsága az igazságosság, amellyel minket is megítél, de közben irgalmasságával békét hoz. A béke maga az Istenben való létezés. Nincs kizárva senki ebből, ám a karácsony lényegét, tartalmát csak a hívő ember értheti meg. Reményvesztett világunkban az Isten által adott kisgyermek az egyetlen reményünk, minden eszköztelensége ellenére, aki ha ma születne, ugyanolyan kevesen hinnének benne, mint 2000 évvel ezelőtt.

A karácsony a legszemélyesebb titok. Mindenki személyes kapcsolatokra vágyik. Isten maga is őszinte kapcsolatra törekedett, amikor Fiát elküldte hozzánk. Ha a reménytelenségben is megvallom a hitemet, számíthatok Istentől a beteljesülésre.

Fotó: Filep István

Tekintse meg kvízünket!