Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A végtelenség illúziójával
– A természet szeretete gyermekkorom óta éltet, mindig rácsodálkozom ezer arcára – nyilatkozta Herczeg Anikó.

Herczeg Anikó – Azért szeretem Sopront – mert egy igazi ékszerdoboz

A végtelenség illúziójával

| Köves Andrea | Panoráma

Sajátos varázs, izgalmas történelem, mesélő műemléki házak, üde erdei környezet: csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyek Sopront idézhetik. Sorozatunkban a városhoz kötődő, közismert emberek vallanak soproniságukról. Ezúttal Herczeg Anikót, a Soproni Képzőművészeti Társaság elnökét, festőművészt kérdeztük.

– Kétéves korom óta élek Sopronban, így már a legelső gyermekkori emlékeim is a városhoz kötnek – kezdte ­Herczeg Anikó. – A kiadós családi séták a soproni erdőben, és az azt követő „édes” szertartás: a fagyizások a legendás Borostyán cukrászdában, ahova mindig egy-egy erdei virágokból készített csokorral érkeztünk, és köszönetképpen ajándékba kaptam egy gombóc ötven filléres vaníliafagyit. Ezután kihagyhatatlan célpont volt a Gödör játszótér, ahol nemcsak a mászókákat és hintákat szerettem, hanem a játszótér végében található díszes eperfákat is. Emlékezetesek maradtak a Fertő-parti időtöltések, ahol megtanultam úszni. A természet szeretete gyermekkorom óta éltet, jártamban-keltemben mindig rácsodálkozom ezer arcára. Megállít egy-egy fa, virág, képzeletemben megőrzöm ezeket a pillanatokat, amelyek közül jó néhány aztán vászonra is kerül. Nem tudok például betelni a Lövérekben, az uszoda közelében található 150 éves liliomfával, amely csodálatos virágtengerbe borul tavasszal, és amelyet szintén lefestettem.

Herczeg Anikó emlékezetében élénken élnek azok a gyermekkori pillanatok is, amikor vonattal a határsávhoz tartozó Sopron felé tartottak, és ellenőrizték az utasokat. Miután kiderült, hivatalos lakcímmel rendelkeznek a városban, továbbmehettek, a gyermeki fantáziájában mindezt úgy élte meg, hogy egy kis titkos birodalomban élnek, ahova érdem a bebocsátás. Bár aztán később megértette, hogy miért is volt a rendszerváltás előtt az ellenőrzés, ám valahol megmaradt benne az az érzés, hogy a soproniak kiváltságos helyzetben vannak, „ékszerdobozként” tekint szeretett városára. Sopron természeti és épített értékei festményeinek állandó témái, különösen kedvesek számára az esti fényekben rejlő lehetőségek, minderről így fogalmazott: – Az esti megvilágítás a végtelenség illúzióját kelti számomra, felemelő, szakrális élmény.

Alkotó emberként a közösséghez tartozás erejét is megélheti a városban a Soproni Képzőművészeti Társaságnak köszönhetően.

– 129 éves múltra tekint vissza a társaság, büszkék vagyunk a nagy múltú, befogadó civil szervezetünkre – fogalmazott Herczeg Anikó. – Filozófiánk szerint tagságunkban elismert alkotók és tehetséges fiatalok számára egyaránt van hely, emellett a saját örömükre alkotó tehetségeknek is kínálunk bemutatkozási lehetőséget. Lelkesen készülünk első idei nagy eseményünkre, az áprilisi tavaszi tárlatra a Munkácsy teremben. 

Herczeg Anikó Budapesten született, tanulmányait már Sopronban kezdte. Dédapjától, Hende Vince festőművésztől örökölt rajzkészségét eleinte iskolai rajztanárai alakították, később Kovács-Gombos Gábor és Szabó Alajos művészektől tanult. Szakmai végzettségei: lakberendező, fényképész és alkalmazott grafikus. 1997 óta tagja a Soproni Képzőművészeti Társaságnak. 14 évvel ezelőtt tagja lett a kör kibővített vezetőségének, 2020-ban alelnöknek választották, 2023 óta tölti be az elnöki tisztet. A magyar kultúra napján miniszteri elismerő oklevélben részesült a kultúra területén végzett kiemelkedő munkájáért.

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek