Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A trianoni döntés első revíziója
Gúnyrajz a soproni népszavazás előkészítéséről, az osztrák követelések figyelembevételéről

Száz éve kényszerítették Magyarországra a trianoni diktátumot

A trianoni döntés első revíziója

| Dr. Tóth Imre | Panoráma

1920. június 4-én a versailles-i Nagy Trianon kastélyban írták alá azt a Magyarországra kényszerített békediktátumot, amelynek következményeként az ország elvesztette területének kétharmadát.

Az első világháborút lezáró, kierőszakolt „békeszerződés” Nyugat-Magyarország egy részét a szintén vesztes Ausztriának ítélte. Sorozatunkban dr. Tóth Imre történész, a téma elismert kutatója, a Soproni Múzeum igazgatója tárja a tényeket olvasóink elé az előzményektől a „lehetett volna másképp” kérdés tárgyalásáig.

8. 

Az előző fejezetekben közölt történésekkel párhuzamosan folyt a küzdelem Nyugat-Magyarországért. Németausztria parlamentje és államtanácsa 1918 októberétől önrendelkezési jogot követelt a térség lakosságának, majd bejelentette igényét a terület egy részére. Az osztrák kormány mindazonáltal óvatosan járt el a kérdésében, nehogy a Magyarországról érkező, létfontosságú élelmiszer-szállítmányok elapadjanak, és a viták útját állják a majdani osztrák–magyar kereskedelmi tárgyalásoknak. Bécs 1919 tavaszáig eszközök híján sem tett sokat annak érdekében, hogy Nyugat-Magyarország feletti uralmát biztosítsa. Az osztrák külügyminisztérium 1919 májusában viszont azzal az instrukcióval látta el Párizsba induló delegátusait, hogy Nyugat-Magyarország megszerzése érdekében a legnagyobb határozottsággal lépjenek fel, mivel ez az egyetlen pont, ahol a más helyeken elszenvedett veszteségért kompenzációt lehet szerezni. Az osztrákokat azonban elsősorban a karintiai helyzet és a délszlávokkal fennálló háborús állapotok foglalkoztatták, ebben az ügyben interveniáltak a Legfelső Tanácshoz, és fogalmaztak 11 jegyzéket.

Az osztrák kormány által kijátszott legerősebb lapra az Anschluss rémét rajzolták. A Németország hosszú távú elszigetelésén, területi, katonai és gazdasági meggyengítésén dolgozó francia külügyi vezetés a francia–német határ kérdésében engedve elfogadtatta az Anschluss tilalmát. A döntést követően az a kérdés szabott irányt a további történéseknek, mivel lehet a válságban vergődő és a németektől eltiltott Ausztria életfeltételeit javítani, a destabilizációt ellensúlyozni. E célra kiválóan megfelelt a nyugat-magyarországi térség. Ugyanezzel lehetett megakadályozni a senki által sem támogatott, csehszlovák–délszláv területeket összekötő úgynevezett korridor tervét is. Hosszas huzavona után a békekonferencia, ha kelletlenül is, de elvi döntést hozott. 1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-en-Laye kastélyban a Bécs által követelt területet nyugati felét hivatalosan is Ausztriának ítélték.

A béke megkötése után a magyar kormány tiltakozott Párizsban, és népszavazást kért a vitatott területeken. A magyar békedelegáció ennek ellenére nem sietett előhozakodni a kérdéssel, mivel az etnikai alapú módosításnak a térségben élő viszonylag kevés magyar miatt csak csekély alapja volt. Az 1920. május 6-án átnyújtott végleges békefeltételek a térség tekintetében sem tartalmaztak változást.

Az elszakított országrészek közül viszont Nyugat-Magyarország volt az egyetlen, amely nem állt a szomszédos utódállamok megszállása alatt. Ez a tény manőverezési lehetőséget adott a szorult helyzetben lévő magyar kormányoknak. Észszerű volt, hogy ezek a legkisebb ellenállás irányába, azaz a gazdaságilag is és katonailag is gyenge Ausztria irányába fejtenek ki revíziós aktivitást. A kétoldalú tárgyalások eredménytelensége dacára Ausztria lassan belátta, hogy egyedül nem képes birtokba venni a térséget, a nagyhatalmak pedig nem buzgólkodnak hadsereget küldeni a térségbe, hogy saját döntésüknek érvényt szerezzenek. Kompromisszumra volt szükség, amelyet meggyorsított a területátadás ellen 1921 augusztusában kibontakozó, a kormány által paplan alatt támogatott felkelés. Így került sor Trianon első revíziójára (azaz nemzetközi jogi alapon, tárgyalásos úton történt módosítására), amelyben Ausztria – népszavazás formális közbeiktatásával – lemondott (!) a neki ítélt területek egy részéről. Sopron és környéke magyar maradt.

(Folytatjuk.)

Kapcsolódó cikkek