A 84-es számú főút Pozsonyi úti és Virágvölgyi úti körforgalma közötti szakaszát hívják Storno Ferenc útnak. A 650 méter hosszú közterületet 1996-ban nevezték el a festő–építőművész, restaurátorról. A Storno Ferenc út Pozsonyi út felőli oldala mentén húzódik a Szent Mihály-temető déli fala. Nyugat felé haladva közelíthető meg a Hotel Sopron. A Virágvölgyi úti körforgalomnál az út felett van a fiatalok kedvelt találkozóhelye, a Bécsi-dombi amfiteátrum és parkolója, szemben pedig az Esernyős ház található.

Idősebb Storno Ferenc családja Svájc Ticino kantonjából származott, ő 1821-ben született Kismartonban (Eisenstadt). Landshutban nevelkedett, ahol apja példáját követve a helyi ipariskolában kéményseprő-mesterséget tanult. Rajztehetsége miatt a müncheni főiskolára készült, de apja halála után a család elszegényedett, így vándor kéményseprőlegényként kellett megélnie.

1845-ben Pozsonyba indult munkát keresni, de egy asszony rossz irányt mutatott neki, így tévedésből Sopronba érkezett. Itt hamar talált munkát egy kéményseprőmesternél, akinek halála után elvette özvegyét, így megörökölte a megélhetést biztosító vállalkozást. Pártfogókat talált, akik felismerték művészeti tehetségét, és összeismertették őt bécsi művészekkel. Fontos segítőjévé vált a gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló egyik legismertebb festmény készítője, Friedrich von Amerling.

Storno Ferenc az 1850-es években hónapokat dolgozott Bécsben, ahol műemlékekkel foglalkozott, és tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főhercegnek is. Leopold Ernst építész munkatársaként rajzolóként vehetett részt a Stephansdom stílszerű helyreállításában. A soproni Szent Mihály-templom 1863-as felújítása után a pannonhalmi apátság, majd számtalan hazai templom és műemlék restaurálásával is megbízták.

1873-ban a bécsi világkiállításon erdélyi tájképeivel aratott sikert. Ebben az évben vásárolta meg a Sopron Fő terén álló, palotaszerű, barokk sarokházat, melyet később Storno-háznak neveztek el. 1876-ban munkásságáért a Ferenc József-rend lovagi címével tüntették ki. 1888-ban a Bécsi utcában műtermet épített magának és fiainak, mely országszerte keresett művészeti céggé nőtte ki magát. Élete utolsó éveiben betegeskedett, idejét házának régiségei között töltötte. 115 évvel ezelőtt, 1907. január 29-én hunyt el.

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen a linken gyűjtöttük össze.