Az Ógabona téren, egy régi műhely falai között ma is él egy lassan eltűnő mesterség. A polcokon cipők, megkopott női sarkak, táskák és cipzárak sorakoznak – mind javításra várva. Ebben a műhelyben dolgozik immár negyven éve Németh Tibor. Eredetileg nem erre a pályára készült. Érettségi után mechanikai műszerésznek tanult, és ebben a szakmában is dolgozott. A suszterség azonban már gyerekkorától jelen volt az életében. Az Ógabona téri műhelyt édesapja, Németh Ferenc működtette 1957 óta, és Tibor gyakran csatlakozott hozzá munka után.

– Először csak délutánonként dolgoztunk együtt, majd amikor 1984-ben édesapám meghalt, végleg ide kerültem – idézte fel. A műhelyben szinte mindenféle bőrrel kapcsolatos javítással foglalkozik Németh Tibor, de a leggyakoribb a cipőragasztást, talp- és sarokjavítást, varrás és foltozás, valamint a cipzárjavítás és -csere. Nemcsak cipőket, hanem táskákat és más bőrárukat is javít.

– A munkákat általában egy hétre vállalom, mindent szívvel-lélekkel csinálok, de a kedvencem a női sarkalás. Ezek a leggyorsabb munkák, és különösen szeretem őket – mesélte. Tibor szerint a szakma az elmúlt évtizedekben sokat változott. – Az emberek hamarabb kidobják a cipőt, minthogy megjavíttassák – fogalmazott. Ennek ellenére a műhelyben mindig akad munka, gyakran akkor is hozzá irányítják az ügyfeleket, ha máshol már nem vállalják a javítást.

– A legfőbb célom, hogy a vevő elégedett legyen – mondta, és ez az elv negyven éve változatlan. Szerinte a minőség nem alku tárgya: ehhez nemcsak szakmai tudás, hanem érzék is kell. Ez azoknak való kihívás, akik képesek kitartani, türelmesek, ügyesek, és igazán örömüket lelik mások elégedettségében.

Németh Tibor 1953-ban született Sopronban, húsz éve él Harkán élettársával. A mesterséget nemcsak megszerette, hanem kötelességének is érzi továbbvinni édesapja emléke előtt tisztelegve. Bár pályája során voltak nehezebb időszakok, úgy érzi, a kitartás és a munka iránti elkötelezettség tartotta talpon.

Tekintse meg kvízünket!