Aki valaha próbálta a falmászást, az biztosan jól tudja: az erő, az egyensúly, a koordináció és a problémamegoldó képesség finomra hangolása szükséges a különböző nehézségű útvonalak teljesítéséhez. E sorok írója a Hunyadi-iskola udvarán található szabadtéri mászófalnál figyelt fel néhány évvel ezelőtt arra, hogy egy akkor még óvodás ikerpáros milyen magabiztosan, gyorsan és főleg kiapadhatatlan lelkesedéssel vág neki újra és újra a színes fogásokkal jelzett utaknak. Lentről pedig aggódó, de őket mindenben támogató anyukájuk, Ildikó figyelte a mászásban egymást ösztönző fiait.

A családdal most már a fiúk saját kis „mászóbirodalmában” találkoztunk, amelyet a szülők alakítottak ki, hogy Milánnak és Dusánnak a megfelelő felkészülést biztosítsák. A boulderterem egy olyan speciális mászóterem, ahol az alacsonyabb falakon kötél és beülő nélkül tudnak edzeni a mászók. Miközben a testvérek az őket mindenben támogató edző, Horváth Attila, a soproni Summit SE vezetője irányításával végezték napi többórás felkészülésüket, az édesanyát kérdeztem a kezdetekről.

– Az óvó néni szólt nekünk, hogy Milán és Dusán mindig mindenre felmásznak, szerinte tehetségesek ezen a téren – mesélte Grubits-Tóth Ildikó. – Családi indíttatást nem láttak, én egyenesen félek a sziklás-hegyes túrákon. Így mentünk el a Hunyadi mászófalához, ahol Attilánál kipróbálták a mászást. A tapasztalat szerint az ilyen kicsi gyerekek többségének a lelkesedése addig tart, amíg belekóstolnak a falmászásba, ám a mi esetünkben nagyon gyorsan kiderült: fiaink számára a mászás egyfajta elemi szükséglet. Hetente öt alkalommal edzenek, akár napi 4–5 órát is. Az első időszakban mindez erőn felüli utazással járt együtt a hazai és a határon túli mászófalakon felkészülve, ezért alakítottuk ki ezt a bouldertermet. A mászás olyannyira lételemük, hogy nyáron, amikor eljutottak minden gyerek nagy vágyálmába, Disneylandbe, akkor 2–3 órás időtöltés után azt kérdezték, hogy „ugyan jó itt, de mikor fogunk végre mászni?”.

A sok és sokrétű edzés mellett a tanulás sem szenved csorbát, a testvérpár számára teljesen természetes, hogy egy-egy autóút során veszi elő a tankönyveket. Lelkesen mesélték, milyen sokat jelent nekik, hogy hunyadis tanító nénijük, Anita néni mennyire biztatja, támogatja őket. Egy rövidke pihenő közben a fiúkat arról kérdeztem, hogy mit kapnak a mászástól. Mindketten furcsán néztek rám, mert nehéz azt megfogalmazni, ami számukra jelenleg a legtermészetesebb tevékenység. Hihetetlen, hogy egykor koraszülöttként látták meg a napvilágot, ma pedig már országos bajnok sportmászók. Amikor szóba került a közös céljuk, egyszerre vágták rá a választ: „Eljutni az olimpiára!”.

Tekintse meg kvízünket!