Hétről hétre, hónapról hónapra gyarapodik Szigethi Sándor korsógyűjteménye. Amikor legutóbb megszámolta, hétszáz felett járt a kupák száma. Mire lapunk megjelenik, bizonyára érkeznek újak.

– Az első korsókat 2015-ban Oroszlányból kaptam, valamilyen módon mindegyikük kötődött a bányászathoz – mesélte Szigethi Sándor. – Az eltelt időszakban pedig ennek a szenvedélyemnek is híre ment. Így amikor más, jelentős bányászmúlttal rendelkező városból – Dorogról, Tatabányáról – érkeznek hozzám vendégek, mindig hoznak magukkal korsókat. Egyszer Mezőkövesdről érkezett valaki, aki azt mondta, a korsókat a padláson találta, úgy gondolta, nálam lesznek a legjobb helyen. Ausztriában járva pedig többször vásároltam is. Volt, hogy negyven eurót is elkértek egy darabért. Nem sajnáltam rá a pénzt, mert úgy érzem, így is meg kell őriznem az egykoron Brennbergbányán működő bányászat emlékét.

Szigethi Sándor gyűjteményében igazi ritkaságok is megtalálhatók. Az aranyozott magyar címert ábrázoló korsónak már-már felbecsülhetetlen az eszmei értéke. A bányászmúzeum egyik szegletében berendezett kiállítóhelyen szép sorban, egymás felett sorakoznak a fém-, a fa-, az ólom- és az üvegkorsók. Sopron egyetemi város is, így az erdőmérnöki kar elődtelepüléséről, Selmecbányáról is sikerült jó pár darabot beszereznie. A kupákat nézve a látogató előtt megelevenedik a történelem, és maga elé képzelheti, miként koccantak össze a korsók egy jelesebb alkalommal, illetve hogyan itták a frissítőt az aknákban.

Bányászmúzeum a kertben: Szigethi Sándor több mint egy évtizeddel ezelőtt a saját kertjében alakított ki egy bányászmúzeumot, ahol minden évben egyszer megemlékezést is tartanak (Összetartó közösség, Soproni Téma, 2021. szeptember 8.). Emellett pedig rendszeresen részt vesz és díjakat is kap a Virágos Sopronért környezetszépítő versenyen (Virágos Sopronért, Soproni Téma, 2021. szeptember 15.).