– Nagyon sokat köszönhetek Lacza Józsefnek, aki az ifiben volt az edzőm – kezdte Bordás Csaba. – Rengeteget gyakorolt velem, ennek köszönhettem például, hogy az átlagosnál jobban fejeltem. A pályafutásom során ennek hasznát is vettem, a légtérben szinte csak Fischer Palival gyűlt meg a bajom, akinek nagyszerű rugói voltak. Pados Zoli bácsi már tizennégy évesen berakott a megyei első osztályban szereplő felnőttcsapatba. Balszélsőként jól ment a foci, az ellenfelek sokszor csak a hátamat látták, mert gyors voltam, mint a villám. Felfigyeltek a játékomra a szomszédvárnál is, 1985-ben igazoltam át az NB II-es SSE-be, ahol először Gyurátz László, majd Gunyhó Ferenc volt az edzőm. Egy évet töltöttem ott, a bajnokság végén kettőnket vitt el NB I-es csapat: Németh Zoli Fehérvárra, én pedig Győrbe, a Rába ETO-hoz igazoltam.

Akkoriban a győri aranycsapat jó néhány játékosa még zöld-fehérben szerepelt.

– A legendás Szabó, Szentes, Hajszán csatársorba nem volt egyszerű bekerülni, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy fiatalon közöttük játszhattam – folytatta Bordás Csaba. – 1987 márciusában Dunaújvárosban mutatkoztam be az NB I-ben, havas pályán 1–1-re végeztünk. A junior csapatban vittek először hátra balhátvédnek, és ott is ragadtam. Az utánpótlás-válogatottban viszont inkább beállóst játszottam. Mezey Györgynél Athénban a görögök ellen mutatkoztam be a legjobbak között. A sok sérülésem miatt mindössze négyszer húzhattam fel a címeres mezt. Igaz, a válogatottal így is eljutottam többek között Dél-Amerikába, ahol Argentínában és Chilében is pályára léptem. Az ETO után egy rövid ideig játszottam a Győri Dózsában, hogy amatőrként kimehessek Ausztriába, ahol Neudörflben tizenhárom évet töltöttem. Megbecsültek a klubnál, és ebben nagy szerepe volt a magyar származású Erich Hörandlnak, akiről azóta elnevezték a helyi sporttelepet.

Utánpótlásedzőként tíz évet húzott le az ETO-ban, most ugyanezt a munkát folytatja az Üstökösnél.

– Ötvennégy évesen túl vagyok egy térdprotézisműtéten, a budapesti honvédkórházban dr. Böröcz István remek munkát végzett. A feleségem NB I-es kézilabdázó volt, az ikreink jövő márciusban lesznek tizennyolc évesek – zárta Bordás Csaba, aki családi körben ünnepli a karácsonyt.