800 éve Istent szolgálja
| Bertha Ágnes
Sopronban évszázadok óta békésen megfér egymás mellett több keresztény közösség és templom. Sorozatunkban bemutatjuk a város templomait, történetüket, érdekességeiket, rejtett vagy látható kincseiket, valamint terveiket.
Bánfalva bővelkedik természeti kincsekben és műemlékekben: a látnivalók sorából kiemelkedik a több mint 800 éves Mária Magdolna-templom, Sopron legrégebbi működő temploma. A településről a legkorábbi említés Zuan néven az 1277-es IV. László-féle oklevélben szerepel, a templom ekkor már állt, az 1100-as évek végén vagy az 1200-as évek elején épült. A későbbiekben a főleg németek lakta települést Wandorfnak nevezték, majd a 19. század elejétől említik Bánfalva néven az 1950-től Sopron részévé vált falut. A mai épület helyén a római időkben egy villa állt, ezt bizonyították az 1948–49-es Szakál Ernő vezette feltárások is; a villa járólapjait a szentély mögött helyezték el.
Az eredeti román stílusú, négyszög alakú templomot 1427-ben gótikus szentéllyel nagyobbították meg, a pontos dátumot a szentély zárókövére jegyezték fel középkori ábrázolással. A diadalív belső oldalán látható püspökábrázolás feltehetően Szent Wolfgang hittérítőt ábrázolja, aki Boldog Gizella lelkiatyja volt, és valószínűleg a környéken is remetéskedett. A templom hajójában felfedezett freskómaradványok – egy ideig ugyanis az evangélikusok kezében volt a templom, ők meszelték le a falfestményeket – 1400 körüliek: az egyik a három királyokat imádását ábrázolja, a másik pedig Mária elszenderedése előtti utolsó imáját. A freskókat Stornó Ferenc fedezte fel, jegyzetfüzete több részletet őriz a képekből, mint ami most látható.
A templom egyszerű falazott szószéke is a román korból maradt fenn, melléje és a szentélybe a későbbi átalakítás során vágtak gótikus ablakokat. A szentélyben két fülke maradt fenn: az egyik az oltáriszentség őrzési helye, a pasztofórium, a másikban – az elszíneződés ma is jelzi – égett az örökmécses. A templom körül ősi szokás szerint temető volt, eredetileg is kőfallal vették körül, melyet a műemléki gondozás megújított.
– Templomunkat mint becses értéket őrizzük a hívekkel együtt – mondta el Németh Attila plébános. – Rendszeresen használjuk: itt tartjuk a májusi litániákat, az adventi rorátékat, a szombati elővételezett szentmisét is itt mondjuk, és a kisebb ünnepeinknek – Péter–Pál, Kisasszony napja – is helyet ad. Templomunkat utoljára 1948–49-ban renoválták, így már igencsak esedékes az átfogó felújítás, leginkább a torony szorul erre rá. Kisebb átalakítások természetesen azóta is történtek: a padokat kicserélték, és 2004–2005-ben készült el a szembemiséző oltár, amelyet ambóként használunk.