– Hogyan hat a gyermekekre a digitális környezet?

– Fejlődésüket, szocializációjukat alapvetően határozza meg. Az óvodások 80–90 százaléka naponta használ okoseszközt, 30–35 százaléka rendelkezik sajáttal. A másfél éves gyerekek 87,5 percet töltenek napi szinten képernyő előtt. A túlzott használat miatt előfordulhatnak viselkedési nehézségek, magatartási, érzelemkifejezési és indulatkezelési problémák. Emellett felléphetnek a hiperaktivitásra és agresszivitásra utaló jelek, kommunikációs, valamint étkezési nehézségek is.

– Mi lenne az optimális: mikortól használják a gyerekek az okoseszközöket?

– Azt ajánlom, hogy 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából. Javaslom a szülőknek, hogy 10 éves kor alatt semmiképpen, a felső tagozat végéig lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze. A napi átlagos képernyőidő óvodáskorban legfeljebb 30 perc, alsó tagozatos korban 60 perc, felső tagozatos korban és később 90 perc legyen. Az eszközhasználatot ugyanannyi időtartamú mozgásos tevékenység kövesse. Fontos, hogy a kisgyermeket semmiképp se hagyjuk egyedül az eszközzel, illetve 14 éves kor alatti gyermekek ne regisztráljanak a közösségi oldalakra!

– Hogyan tudjuk támogatni gyermekeink biztonságos fejlődését?

– Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy a szabadban játszanak, és a kortársaik között legyenek! Alakítsunk ki „digitális házirendet”, jelöljünk ki „mentes” idősávokat és tereket! A lefekvés előtti óra mindenképp mentes legyen! Lehetőség szerint ne telefonozzunk sokat a gyermekeink társaságában, főleg ha velük beszélgetünk! Ha a gyermek közelít hozzánk, mindig forduljunk felé, hallgassuk meg!

– Milyen intő jelekre figyeljünk?

– A platformok és játékok, amelyeket használnak, mind teret adnak a különböző zaklatásoknak és kockázatoknak. Ha bezárkózik egy fiatal, amikor netezik, vagy sokkal kevesebb időt tölt az online térben, mint előtte, törli magát egyes platformokról, hangulatingadozásai lesznek, vagy ha elhanyagolja tevékenységeit, kevesebb figyelmet fordít az iskolai feladatokra, és önértékelési problémák lépnek fel, érdemes közbelépnünk.

– Hogyan lépjünk közbe? Mit tegyünk?

– Fontos a támogató hozzáállás, mindenképp kerüljük az áldozathibáztatást! A bizonyítékokat, képernyőfotókat mentsük el, jelezzük az iskolának, osztályfőnöknek a zaklatásokat, ha szükséges, tegyünk feljelentést! Bátran kérjünk segítséget szakembertől, pszichológustól! Emiatt is fontos a jó kapcsolat kialakítása, így ha bármi éri a gyermeket, akkor meg tudja osztani azt a szülővel. Az őszinte bizalmi viszonyt már kiskorban ki tudjuk alakítani, például a közös mesélések alkalmával.

Dr. Gaskóné Nagy Erika elindította a Harmonikus Nevelés Közösség nevű civil szakmai összefogást, melynek célja, hogy a szülők és a pedagógusok együtt építhessék az emberibb, digitális jövőt gyermekeinknek.

Tekintse meg kvízünket!