Első pillantásra szinte lehetetlen eligazodni ezen a régi fotográfián. A rejtélyes dűlőút azonban a mai Csatkai utca, ahol jobbra már felsejlik a Lenck-villa elegáns bejárata. Bár a képen porban dolgozó munkásokat látunk, a jelenet mégis a polgári lét esszenciáját rejti. Hogy miért? A 19. század végére – Sopronban is – a sétabotok és selyemruhák világa megkövetelte a tiszta környezetet. A századfordulón mindennapossá váló útépítések a társasági elit kényelmét szolgálták, hogy a vasárnapi andalgás végre pormentes környezetben, sárfoltok nélkül ragyoghasson.

Sopron a 19. század folyamán fokozatos változást élt meg a mindennapokban: egyre többen engedhették meg maguknak a polgári életmódot. Végre lett szabadidő és némi extra pénz, amit az akkori elvárások szerint stílusosan akartak megélni és elkölteni. Ha pedig a státusz megvolt, azt meg is kellett mutatni! A „látni és látszani” elve lett a meghatározó – így népszerűvé váltak a kellemes délutáni séták, vagyis a korzózások. Tulajdonképpen a Lenck-villa is ennek a világnak a terméke. A gazdag polgárság a főúri családokra jellemző fényűző életmódot szerette volna lemásolni, ezzel a gazdagságát megmutatni és önmagát pozícionálni.

A század közepén a soproni abszolút agora a mai Széchenyi tér volt, amit akkoriban – cseppet sem véletlenül – egyszerűen csak Promenádnak (Promenade) hívtak. Ide járt a helyi elit találkozni, pletykálni és főleg korzózni.

A Csatkai utca napjainkban. Fotó: Filep István

Az 1870-es évek második felétől aztán a Deák tér beépülése is felgyorsult. Ahogy az új negyed egyre felkapottabb lett, a sétáló közönség is követte a trendet: a századfordulóra a társadalmi élet és a korzózás súlypontja teljesen áttolódott a Deák térre és annak környékére. Ez lett az új sétatér.

Ekkorra viszont már jócskán megnőttek az igények is: a hölgyek és urak egyre hangosabban követelték a pormentes utakat. És valljuk be, teljesen jogosan! A város érezte a nyomást a polgárok részéről…

A fotó készítésének idején – talán 1910 környékén – Képezde utca volt a neve a közterületnek, amit a Deák téri kereszteződésben, az egykori Gödör-játszótér helyén álló Képezdéről neveztek el. 1912-ben VIII. Frigyes dán király utca lett a többször itt járt trónörökösről és későbbi királyról elnevezve. Leánya Sopronban tartózkodása idején a Lenck-villában lakott. 1927-ben ismét Képezde utca lett, majd 1948-ban Múzeum utca. A Kossuth-díjas muzeológusról, múzeumigazgatóról 1987-ben nevezték el. A soproni helytörténet egyik legjobb poénja magához az utca névadásához kötődik. Maga a legendás múzeumigazgató lobbizott azért, hogy a „Múzeum utca” nevet kapja a közterület. Az utókor azonban húzott egy váratlant, és egy elegáns fricskával felülbírálta a kérést: ahelyett, hogy magának az intézménynek állított volna emléket, inkább az igazgatóról nevezte el. Így lett 1987-ben a makacsul követelt Múzeum utcából igazságtalan, de mégis szeretetteljes történelmi csavarral Csatkai Endre utca.

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!