Vannak, akik a fridzsiderre hűtőmágnest vesznek a helyi nevezetességekkel. Vannak, akik időnként elmennek a helyi múzeumba, és vannak emberek, akik rajongva szeretik a szülővárosukat. És aztán van Dezső bátyánk. Dezső nem csupán soproni; ő maga Sopron. Ha megvágja az ujját borotválkozás közben, nem vér serken ki belőle, hanem egy finom 2018-as évjáratú kékfrankos, a DNS-spirálja pedig kísértetiesen hasonlít a Tűztorony csigalépcsőjéhez.

Dezső életét két hatalmas, mindent felemésztő szenvedély irányítja: a Soproni Városszépítő Egyesület és a Soproni Szemle. Büszkébb a városszépítő múltjára, mint egy ötszörös olimpiai bajnok a medáljaira. A városszépítés azonban csak bemelegítés. Dezső igazi keményvonalas, függősége a Soproni Szemle. Ez a helytörténeti folyóirat számára nem pusztán olvasmány. Ez a Szentírás, a Tóra és a Képes Sport egybegyúrva.

A rituálé minden negyedévben ugyanaz, és az elvonási tünetek már hetekkel a megjelenés előtt jelentkeznek. Dezső ilyenkor idegesen dobol az ujjaival a konyhaasztalon, és a feleségét, Marikát terrorizálja. Amikor a várva várt nap elérkezik, Dezső úgy táborozik le az Új utca 4. alatt található Városszépítő iroda előtt, mint a tinédzserek az új iPhone megjelenésekor. Miután reszkető kézzel kifizeti a példányt, azonnal, még a nyílt utcán beleszagol a friss nyomdafestékbe. Aztán hazasiet, bezárkózik a dolgozószobába, amit a plafonig rakott az elmúlt évtizedekben a régi évfolyamokkal, és a világ megszűnik létezni számára. A legtöbb ember napokig, hetekig olvasgat egy tudományos folyóiratot. Dezső? Dezső bekapcsolja a lokálpatrióta turbómotort. Félelmetes sebességgel rágja át magát a teljes számon. Magába szívja a bánfalvi pálos kolostor vízelvezetésének történetét, és fejben már vitatkozik a harmadik tanulmány szerzőjével egy rosszul használt latin idézet miatt. És aztán... Beüt a krach! Az utolsó bekezdés, az utolsó oldal, az utolsó pont. Dezső lecsapja a folyóiratot az asztalra. Kimegy a konyhába, ahol Marika épp a rántott húst klopfolja, ránéz a feleségére azzal a kétségbeesett, üres tekintettel, amivel csak egy igazi függő tud nézni, és megkérdezi: „Jó, jó... szép volt ez a cikk a Lackner Kristóf-féle pecsétgyűrűkről. De könyörgöm, Marika... MIKOR JÖN MÁR KI A KÖVETKEZŐ SZÁM?!”.

Dezső máris a naptárt nézi, és elkezdi a 90 napos visszaszámlálást. Vigyázat, mert ilyenkor veszélyes a környezetére!

Dezső bátyánk így éli az életét. Egyik Szemlétől a másikig, és bár néha fárasztó a környezete számára, de hogy enyhítse a várakozás feszültségét, nyílt levelet fogalmaz a szerkesztőségnek: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! A nyomdafesték illata a régi, a papír textúrája tökéletes. Engedjék meg, hogy gratuláljak az e havi számhoz. Zárásként csak egyetlen kérdésem maradt, és kérem, ne tartsanak bizonytalanságban: MIKOR JELENIK MEG MÁR A KÖVETKEZŐ SZÁM?!

Mindeközben a felesége, Marika, titokban egy online pszichológiai fórumon tesz fel kérdést Dezső Szemle-függőségéről, és megtudja: erre nincs orvosság. Aki egyszer Sopronnal fertőződött, az így is fog a sírba szállni!

A Soproni Szemlét 1937-ben alapította a Soproni Városszépítő Egyesület. Fotó: Filep István

https://www.facebook.com/scarbantiaue

Tekintse meg kvízünket!