Sopron egykor és ma…
2025. 10. 08. | Bolodár ZoltánRégi fotókon nézegetjük, hogy mutatott egykor városunk, fiatal arcok képmásain igyekszünk felismerni ma már idős embereket – a nosztalgia vagy retró t...
Régi fotókon nézegetjük, hogy mutatott egykor városunk, fiatal arcok képmásain igyekszünk felismerni ma már idős embereket – a nosztalgia vagy retró továbbra is hódít. Sorozatunkban mi is régvolt utcákon kalandozunk, megmutatjuk, hogyan nézett ki Sopron egykor, és miként alakul jelenlegi portréja.
A helybélieket különös varázzsal vonzzák településük múltidéző fotográfiái. Megszokott utcák rejtett titkaira, az idő formáló erejére csodálkozhatnak rá. Valóságos időutazás megpillantani egy sosem látott homlokzatot ott, ahol ma már egy modern épülettömb magasodik, vagy ugyanilyen izgalmas felfedezés rábukkanni a patinás felvételeken egy régen lebontott, furcsa építményre, melynek területét napjainkban már egészen más köztéri alkotás uralja.
Minap egy a Tanácsköztársaság idején készült felvétel akadt a kezembe. A Széchenyi téren 1919. május 1-jén, a munka ünnepén hatalmas tömeg verődött össze. Láthatóan éppen a Széchenyi-palota erkélye felé fordulva, valakinek a beszédét hallgatják valószínűleg. Mi lehet a kép középterében álló, ma már nem létező, görög oszlopos templomra emlékeztető épület? A létesítmény alatt egy tüzér állt egy ágyúval, amit a soproniak csak Vaságyúnak hívtak, azonban a legfurcsább az volt, hogy az alkotás fából volt. Az első világháborúban meghalt katonák családtagjainak, gyermekeiknek és feleségüknek a megsegítésére állították az ilyen szobrokat fából. Európa-szerte számos országban vált szokássá ez a fajta jótékonykodás. Az emberek szeget vásárolhattak, amit a pénzért cserébe beverhettek a szoborba, így lett a Széchenyi téren a faágyúból vaságyú, de Sopronban tudunk hasonlóról a Ferencz József téren (ma: Fő tér), ahol a városházán felállított fahonvédból vashonvéd vált. Ez utóbbit ma a Soproni Múzeum őrzi, a helytörténeti kiállításában tekinthető meg, 1916-ban készült és indult a kezdeményezés. A meghirdetéséhez általában ismert, közéleti emberek adták a nevüket. A nagyobb adományozók nagyobb fejű szeget kaptak, amire a nevük is rákerült. A kevésbé jómódú polgárok egyszerűbbet, kisebbet verhettek a szoborba. Megrendítő és felemelő érzés ilyen alkotást látni, ahogy a szegek borítják a teljes felületet. Minden bevert darab kifejezi az itthon maradottak fájdalmát és megrendülését. A befolyt összeget az elhunyt katonák hadiözvegyeinek és árváinak megsegítésére fordították.

A Széchenyi tér napjainkban. Fotó: Filep István
A Széchenyi téren a Vaságyú felett álló védőépületet a város állította. Az ókori görög és római építészetre emlékeztető oszlopos csarnokokat, szentélyeket az istenek, illetve a félistenként tisztelt héroszok szobrainak tartották fenn. Amikor a katonáknak ilyen emlékművet terveztek, azzal vizuálisan is a „halhatatlanok” közé emelték őket, jelezve, hogy áldozatuk isteni, mitológiai magasságokba emeli a személyüket. A Vaságyú leleplezését 1918. augusztus 25-én, vasárnap tartották, amelyen Károly királyt Huber Salvator főherceg képviselte. Ha nem is pontosan ugyanezen a helyen, de ma is emlékmű áll itt, az 1932-ben emelt Hűségzászló.
https://www.facebook.com/scarbantiaue
Régi fotókon nézegetjük, hogy mutatott egykor városunk, fiatal arcok képmásain igyekszünk felismerni ma már idős embereket – a nosztalgia vagy retró t...
Régi fotókon nézegetjük, hogy mutatott egykor városunk, fiatal arcok képmásain igyekszünk felismerni ma már idős embereket – a nosztalgia vagy retró t...