Aki ma végigsétál Sopron lenyűgöző Fő terén, a Tűztorony árnyékában egy tekintélyt parancsoló, eklektikus stílusú palotát lát: a jelenlegi városházát. A hajdan szenvedélyes vitákat gerjesztő épület mára méltósággal foglalta el a helyét a városképben. Helyén évszázadokon keresztül a város régi, patinás közigazgatási központja dacolt az idővel, mígnem a 19. század végi modernizációs és megalomán láz megpecsételte a sorsát.

A bírálat alapját mindig az adta, hogy a régi barokk városháza a szerényebb méreteivel és stílusával jobban illeszkedett a térbe, így harmonikus egységet alkotott a tér házaival, ellentétben a monumentális utóddal. A lakosok által kedvelt épület emlékének megidézésére a két világháború között kísérletet tett Storno Miksa, aki az elbontott épület homlokzatát szerette volna megidézni egy új, a Tűztorony mellé tervezett középülettel.

Bár a régi épület a helyiek szívéhez nőtt, a 19. század végére egyértelművé vált, hogy az idő eljárt felette. A rohamosan fejlődő, polgárosodó Sopron közigazgatási feladatai megsokszorozódtak, a hivatali apparátus pedig egyszerűen kinőtte a komor, ódon falakat. 1892-ben bontották le, 1893-ban kezdődött a mai önkormányzati épület felépítése, a visszaköltözést pedig 1895-ben kezdték meg. Az első ülést a város törvényhatósági bizottsága 1896-ban tartotta az új helyen.

A városháza napjainkban. Fotó: Filep István

A várostorony (Tűztorony) és a Storno-ház között állt egykor a toronyőrház, ezt is ebben az időben bontották el. Ennek a helyén alakult ki egy sikátor, ahol a torony mellett lehetett közlekedni. Erre a „kerülőre” még sokan emlékezhetnek, hiszen 1970 körül építették be a ma is ott álló vasbeton épülettel, ami a Tűztorony bejárataként szolgált évtizedeken keresztül. Erre a helyre tervezett Storno Miksa a régi városháza motívumainak felhasználásával egy új, praktikus célokat szolgáló épületet. Úgy gondolta, hogy városi levéltár lehetne benne kiállítási helyiségekkel, és idegenforgalmi látványossága is lehetne a belvárosnak. Akkoriban az elképzelés azzal a haszonnal is kecsegtetett, hogy az új levéltár falai olyan támaszt adnak a Tűztoronynak, hogy a beszűkített toronyátjáró újra kinyitható lesz. (Azért szűkítették le, mert a bontási munkálatok miatt repedések jelentek meg a tornyon, és a város jelképének ledőlésétől tartottak.) Tudjuk, hogy az átjáró megnyitására több mint száz évet kellett várni, amire nem is olyan régen, a legutóbbi renoválás alkalmával került sor.

A nagyszerű vízió a régi városháza megidézéséről végül csak papíron maradt. A Fő tér jelenlegi arca az önkormányzati épülettel a régi és az új korok lenyomatait egyaránt magán viseli. Emlékezteti az utókort a városkép formálódásának nehézségeire, ellentmondásaira.

Tekintse meg kvízünket!